Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Császár László: Korai „népieseink” és a modernizmus

1. kép. A kalotaszegi Kultúrház terve. Kós Károly, 1935 (Építészet, 1941, 4. 116. alapján) Végül is 1939-1942-ben alkotja meg a Vas utcában az egykori Kisipari Hitelintézet Rt székházát, amely nagy fekvő ablakos, kőlapburkolatos modern épület. (2. kép) Átmeneti időszakában (20-as évek) olyan művek kerültek ki kezei alól, mint a pestszentlőrinci polgári fiú- és lányiskola, vagy a szintén lőrinci Gulner utcai elemi, ahol oromzatokkal, a tömeggel ad „magyaros" ízt a műnek. Hasonló pályafutásról számolhatunk be Györgyi Dénes esetében, azzal a különbséggel, hogy ő talán a leglátványosabban ejtette el a „nemzeti-népi" fonalat már igen korán (tulajdonképpen a Mende Valérral együtt tervezett hallgatói-korabeli kettős műteremházon, néhány falusi iskolán, vagy a Kós Károly munkatársaként alkotott Városmajor utcai elemin kívül nem is nagyon volt népies). Jó példa erre többek között a gyöngyösi Városháza tervpályázati terve a modernizáló angolos gótikájával. (Nem véletlenül volt jeligéje Vajdahunyad.) Felfogása hullámzó: nagyszerű egyik eredménye a kiskunhalasi elemi iskola még 1913-ból, de később, már a háború után a keszthelyi és a debreceni múzeumok a neobarokkal való kacérkodásjegyében születtek. Végülis a modernizmusa olyan németes monumentalitáson keresztül tör felszínre, mint a budapesti Néprajzi Múzeum pályaterve, vagy a debreceni Tudományegyetem terve, amelyek még a Reich-ben is megálltak volna a helyüket. Kivételesen finom viszont a debreceni Városháza pályaterve ezek-