Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Kertész Pál: Az athéni Akropolisz védelmének mérnökgeológiai-környezeti elemei

Az athéni Akropolisz védelmének mérnökgeológiai-környezeti elemei KERTÉSZ PÁL 1. Bevezetés A világszerte ismeretes műemlékek közül kimagaslik az athéni Akropolisz együttese, amelynek művészeti, építészettörténeti jelentőségét minden szakember ismeri és elismeri. Ha azonban ezen együttes műemléki védelmének, biztonságos fenntartásának természettudományos elemeit tekintjük, láthatjuk, hogy ezek is olyan komplex feladatot jelentenek, amelyek ritkán jelennek meg így együttesen más műemlékekben, illetőleg műemléki együttesekben. Részben ehhez kapcsolódik az is, hogy a görög szakemberek, a Velencei Karta általánosan elfogadott alapelvein kívül, de azokkal nem ellenkezően az Akropoliszra vonatkozóan öt további elvet rögzítettek 1980-ban, amelyek iránymutatásul szolgáltak a sokéves helyreállítási munkálatok során. Ezek a következők: „1. Reverzibilitás, azaz annak biztosítása, hogy az épület bármikor visszaállítható legyen a beavatkozás előtti, kiindulási állapotába. Ez azt igényli, hogy a beavatkozásokat a lehetséges minimális szinten kell tartani és a változtatás előtt és után kielégítő részletességű dokumentációt kell készíteni. 2. Minden építési elem önállóságát meg kell tartani és figyelemmel kell lenni azok egyszerű statikai szerepére (azaz az épület eredeti állapotára tekintettel kell lenni). 3. A műveleteket az építmény azon részeire kell korlátozni, amelyeket már restauráltak, úgy, hogy ne kerüljenek kapcsolatba a még eredeti állapotban lévő részekkel (az eredetiség figyelembevétele). 4. Az építményt önkonzerválóvá kell tenni, a régi szerkezetek helyreállításával (megnövelve a statikai elégségességet). 5. Az építmény látványának megváltoztatását a minimumra kell szorítani, ez különösen fontos olyan műemlékeknél, mint az igen jól ismert Akropolisz, a klasszikus szellem világszerte ismert szimbóluma." (The Acropolis in Athens 1983, 126.) A fenti alapelvek közül a leginkább a látvány megmaradása jelent mérnökgeológiai problémát, mivel a bizonytalan állapotú lejtők biztosítása legegyszerűbben jól látható szerkezetekkel lenne lehetséges. A mérnökgeológiai és környezeti elemzések itt alapvetően a következő területeken kapcsolódnak szorosan a műemléki feladatokhoz: a. Az Akropolisz hegyének földtani-mérnökgeológiai felépítése, az alapozások és a lejtők stabilitása, b. A földrengések hatása és az e hatások elleni védekezés, c. Az épületszerkezetek és az építőanyagok megfelelősége és tartóssága. 2. Az Akropolisz hegyének földtani felépítése A hegy az európai hegységképződési rendszerbe tartozik és így a kőzetek minősége mellett igen jelentős a szerepe a hegységszerkezeti, tektonikai elemeknek. Athén (és egész Attika) földtani felépítésében meghatározó a szerepe az ún. athé-