Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

C. Harrach Erzsébet: A területi védelem alakulása a műemlékvédelemben

A területi védelem alakulása a műemlékvédelemben C. HARRACH ERZSÉBET A műemlékvédelem tudatos művelése a 19. században virágzott ki világszerte, a területi védelem csupán a 20. században nyert polgárjogot. A műemlékvédelem kezdeti szakaszában a védelem tárgyát az egyes épületek játszották. Ez a fogalom csak akkor bővült, ha az adott épülethez szervesen kapcsolódott pl. egy park, amelynek értékeit már szintén nagyon korán védelem alá vonta a szakmai vélemény. A települések, vagy településrészek védelmének általánossá válásáig azonban sok mindennek kellett történnie itthon és külföldön egyaránt. A kiemelkedő értéket képviselő és általában közismert épületek és együttesek mellet a szakemberek igen szűk köre tudta csak értékelni településeink értékeit is. A tudatos településfejlesztésnek voltak ugyan hagyományai, de nem voltak kikristályosodott szempontok a történetileg értékes épületállomány megítélésében. A műemlékvédelmi törekvések Magyarországon is a 19. században alakultak ki, a védelem törvénybe foglalása 1881-ben történt meg először. A második világháború befejezése után, az 1949. évi 13. sz. törvényerejű rendelet határozta meg a műemlékvédelem kereteit. A rendelet tíz fejezetben foglalta össze a műemlékekkel kapcsolatos feladatokat. Önálló kategóriaként a területi védelem még nem szerepelt benne, de érdekes módon nemcsak a műemléki épületek, hanem a védett építmények eredeti környezetének védelmét is előírta. A rendelet végrehajtása során születettek a „városképi és műemléki vizsgálatok", s ezek már kiterjesztették kutatásaikat a települések szerkezetére is. Az 1950-es években a több szervezetet is érintő feladat végrehajtását az Építésügyi Minisztérium' vette kézbe. A műemlékjegyzék elkészítését a városképi és műemléki vizsgálatok összeállítása előzte meg. Az ÉM Város és Falurendezési Osztálya, valamint a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja

2 karöltve kidolgozta és közzé tette a feladat részletes programját.

3 A törvényerejű rendelet és a tájékoztató által meghatározott kategóriák szerinti feldolgozásra a VATI Műemléki szakosztálya

4 kapott megbízást. A művek tartalma hét fejezetből állt.

5 Figyelemre méltó az „Útmutatás" c. fejezet. Ebben a tervezők tájékoztatnak és javaslatokat adnak a karbantartásra, helyreállításra, átalakításra, bármilyen munkánál alkalmazandó anyagokra, színezésre és a felületek kezelésére nézve is. Hasznos volt ez abban a korban, amikor a hivatalos műemlékvédelemnek nem volt olyan szervezete, amely működése során irányíthatta volna az ilyen jellegű munkákat. A kötetek záradékában pedig az előírások kötelező érvényét erősítették meg.

5 Az elkészült tanulmányok épületcentrikusságuk ellenére érzékeltették és megerősítették a rendelet környezetre vonatkozó előírásait, azt, hogy az épületek védelme önmagában nem elégséges, azokat a település szövetében kell óvni. A városesztéták is korán figyelmeztettek arra, hog)' egyrészt különösen kell óvnunk - ahol még vannak