Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Végh János: Pecz Samu önéletírása

vakkal illetett Nagy Károly az itt közlendő életrajznak szinte teljes szövegét elmondta egyes szám első személy helyett egyes szám harmadik személybe áttéve, és még csak nem is célzott arra, hogy ezt mestere saját magáról írta. A változtatások szinte csak az elején és végén történtek, egyébként az ő személyére vonatkozó utalások - és már őáltala felépített debreceni református gimnáziumra vonatkozó passzusok - hiányoznak. Nagy Károly: Peez Samu emlékezete. Bp., 1931. 11. MDKCs 1-10/679 12. Kismarty-Lechner i. m. 100. 13. Hauszmann Alajos naplója. Építész a századfordulón. Összeáll, és jegyzetek Seidl Ambrus. Bp., 1997. (Néhány korfestő voltánál fogva érdekes részletet közölt már belőle Seidl Ambrus: Építészeti kuriózumok. Bp., 1995. 136-138.) Ennek lerövidített, személyes és családi jellegű részektől megfosztott, tehát inkább építészi, közéleti énjét előtérbe helyező 1925-ös változata - melyet veje, Hültl Dezső javított át - már előbb megjelent Hauszmann Alajos önéletrajza címen. In: Lapis angularis, i. m. 1272 14. Lechner Ödön: Önéletrajzi vázlat. A Ház, 4, 1911, 9-10. 343-356. Ismételten újra közölve, így Bakonyi Tibor - Kubinszky Mihály: Lechner Ödön. Bp., 1981. 184-187., továbbá Lechner Ödön 1845-1914. Emlékkiállítás a művész születésének 140. évfordulójára. Kiállítási katalógus/Magyar Építészeti Múzeum. Szerk. Pusztai László és Hadik András. Bp., 1985. 6-11. 15. Schulek Frigyes 1841-1919 önéletírása 1895 február 12-én. Az eredeti kézirat szövegét kiegészítette Schulek János. Bp., 1991. 16. Kováts István: Egy szegény pórfiú önéletrajza. Bp. 1981. (Tények és tanúk) Selbstbiographie von Samu Peez János Végh Samu Peez (1854-1922) war einer der vortrefflichen, jedoch nicht gebührend geschätzten Architekten der Jahrzehnte um die Jahrhundertwende. Es sindjedoch solche Gebäude in Budapest mit seinem Namen verbunden, wie die Großmarkthalle, die reformierte Kirche auf dem Dezső Szilágya Platz, das evangelische Gymnasium in der Allee sowie das Gebäde des Landesarchivs. Eine umfassende oder größere Studie über sein Lebenswerk entstand noch nicht, einige seiner hervorragendster Werke wurden jedoch schon bearbeitet. Die Selbstbiographie schrieb er 1920 aus von uns unbekannten G runden am Ende seines Lebens. Sie blieb in mehreren Exemplaren in unterschiedlichen Sammlungen erhalten. Das publizierte Exemplar ist in der Datensammlung des Forschungsinstitutes für Kunstgeschichte der Ungarischen Akademie der Wissenschaften vorzufinden. Hier handelt es sich um eine Selbstbiographie, in der die persönlichen Momente des Lebens durch die Beschreibung der architektonischen und lehrerischen Tätigkeit völlig in den Hintergrung gedrängt werden. Er versuchte eifrig seine Gebäude aufzulisten, sie zu analysieren und die Gesichtspunkte bei dem Bau zu erklären. Diese Überlegungen stehen meistens im Zusammenhang mit der Funktion, den statischen Problemen und mit den verwendeten Baumaterialien. Stilkorrektionen, ästetische Fragen werden von ihm kaum behandelt. Seine Schrift gehört zu den besten, am meistverwendbaren Architektenmemoiren seines Zeitalters und ist der Schriften von Schulek, Hauszmann oder Lechner würdig.