Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Végh János: Pecz Samu önéletírása

felszerelésével egyike az ország legnagyobb ilynemű intézeteinek; építési költsége új bútorberendezésével együtt közel egy millió korona volt. A főgimnázium építkezésének megkezdése előtt más nagyobb építkezésekkel, mint az új műegyetem épületeinek építésvezetésével s az Országos Levéltár épületének újabbi tervezésével lévén elfoglalva, nem különben az egészségem sem lévén teljesen kifogástalan, a főgimnáziumnak csak vázlatait és az első 1:100 méretarányban készített tervét és részletes költségvetését készítettem el, míg a részletrajzok elkészítéséről, valamint az. építkezés vezetéséről és leszámolásáról le kellett mondanom. A debreceni ref. egyházközség ez utóbbi munkák teljesítésére, ajánlásom folytán adjunktusomat, a műegyetemen valamint építkezéseimen szereplő helyettesemet, Nagy Károly építészt bízta meg. Nagy Károly a további munkákat teljesen önállóan nagy szaktudással és körültekintéssel, az egyházközség legnagyobb elismerése mellett végezte, amiért én is neki a legnagyobb köszönettel tartozom. Végül felemlítem, hogy mindezen építkezések tervezésénél és művezetésénél volt assistenseim és más tanítványaim is hathatósan segédkeztek, amiért is mindig hálával tartozom nekik. így közreműködtek irodámban Gaál Adorján, Vig Albert, Sándy Gyula, Bloch Leó, Nagy Károly, Rátkovics Mihály, dr. Lipták Pál, Rerrich Béla, Takács László, Tornallyay Zoltán, Árvé Károly, Kiss László, Nagy Márton és mások. A műegyetemi tanári teendőkkel kapcsolatban az 1898-9. és 1900. évben a mérnöki és építészi szakosztály dékánja voltam. A hazai szakegyesületek munkálkodásában különösen fiatalabb koromban tevékenyen részt vettem, tervpályázatoknál gyakran mint pályabíró szerepeltem és több ízben vitás szakkérdésekben szakvéleményt adtam. Budapest, 1920. szeptember Peez Samu s. k. JEGYZETEK 1. A szerző köszönettel tartozik Sisa Józsefnek munkája kapcsán nyújtott segítségéért 2. Szép példája Rerrich Béla: Peez Samu. [Nekrológ]. Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 56. 1922. 303. Elek Artúr: Peez Samu. [Nekrológ.] A Műbarát, 2, 1922, 9. 183. Újraközölve Elek Artúr: Művészek és műbarátok. Bp., 1996. 100. (Egyes szófordulatok alapján feltételezhető, hogy ismerte és felhasználta az itt közlendő szöveget.); Magyar Vilmos: Peez Samu emlékezete. Magyar Mérnökés Építész-Egylet Közlönye, 63. 1929. 189-190.' 3. Kismarty-LechnerJenő: Építőművészetünk a XIX. század második felében. Bp., 1945. 100-102.; Merényi Ferenc: A magyar építészet 1867-1967. Bp., 1969. 33.; Rados Jenő: Magyar építészet. Bp., 1971. 308. 4. Gábor Eszter: A historizmus késői szakaszának építészei. In: Magyar művészet 1890-1919. Szerk. Németh Lajos. Bp., 1981. 1.: 198. Inkább a statikus Peez, érdemeit emeli ki Nagy Gergely: Budapesti vásárcsarnokok. Bp. 1997. 100-101. 5. Vadas Ferenc: A központi Vásárcsarnok Budapesten. Magyar Építőművészet, 31, 1983, 6. 46-49.; Nagy 1997, i. m. 19-56. 6. Róka Enikő: Peez Samu Szilágyi Dezső téri református temploma és a protestáns centralizáló templomépítészeti hagyomány. Ars Hungarica, 24, 1996, 2. 117-175. 7. Sisa József: A fasori gimnázium tervezésének és építésének története. Diakónia, 11, 1989, 2. 32-40 8. Patakiné Kósa Eva: Magyar Országos Levéltár. Bp., 1997. 9. Lapis angularis. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből. Szerk. Hajdú Virág, Prakfalvi Endre. Bp. 1995. 11-83. 10. Bár sokszorosították, de nyílván nagyon csekély példányszámban; kevés helyre kerülhetett, ma is kevés könyvtárban található. Alig ismert voltával magyarázható, hog)' Peez növendéke és adjunktusa, utolsó, már betegen elvállalt munkáinál helyettesítője, az ebben az önéletrajzban is meleg sza-