Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Végh János: Pecz Samu önéletírása
kőzhet, de az építészeti problémákra koncentráló fejtegetéseivel - milyen ablakokat alkalmazott és azok miért az adott irányba néznek, miért téglával és nem vasbetonból készíttette a boltozatot, hogyan oldotta meg a talajvíz szigetelésének vagy a tűzbiztonságnak a kérdését - túlmegy rajta. Sokkal konkrétabb, mint Lechner Ödöné, akinél a konkrét adatok apránként fogyni kezdenek, és eleinte csak a helyes építéssel, később egyre inkább a nemzeti építészet szükségességével kapcsolatos töprengésnek ad helyet. 14 Egyébként a legkorábbiak egyike a 20. században szép számmal sorakozó magyar építész-önéletrajzok között; érdekes, hogy a 19. századból mennyire nem ismerünk ilyeneket; Schulek Frigyes 1895-ös önéletrajza alig több, mint élete legfontosabb eseményeinek felsorolása, munkáinak nagy részét éppen csak megemlíti, még évszámot sem fűzve hozzájuk. 15 A szegedi Kováts István kedves, roppant jóízű írása egy kivitelező életútját örökíti meg. 1 " Peez Samu műépítész, műegyetemi tanár életrajzi adatai és munkálkodása saját leírása szerint Születtem Budapesten 1854-ben, középiskolai tanulmányaimat a budapesti evangélikus gimnáziumban és a fővárosi IV. kerületi (belvárosi) főreáliskolában végeztem. Főiskolai tanulmányaimat 1871-ben a Kir. József műegyetemen kezdtem, amelynek két évig voltam hallgatója. Az építészi szakosztály akkor még kezdetleges lévén 1873-tól a stuttgarti műegyetemet kerestem fel, melynek szintén két évig voltam hallgatója. A kötelező katonai egyéves önkéntesi év letelte után a tüzértiszti vizsgát letévén, még két évet a bécsi Képzőművészeti Akadémián töltöttem, ahol Hansen Theofil hallgatója voltam, akinél alkalmam volt antik stílusban beható tanulmányokat tenni és nagyobb szabású építészi tervezésekben részt venni. Az itt töltött második évben, 1878-ban eg)' királyi palota tervezetemmel „Preis-stipendium"ot nyertem el, mely abban az évben a legnagyobb építész-hallgatói kitüntetés volt. Ugyanebben az évben alakult a „Verein der Architekten an der Akademie der Bildenden Künste", amelynek első elnöke voltam. Ezen egyesület, amelynek protektora Hansen Theofil volt, még most is Hansen-Club név alatt fennáll és működik. Főiskolai tanulmányaimnak befejezése után mintegy másfél évig Schulek Frigyes vezetése alatt a budai Mátyás-templom (Koronázó templom) helyreállítási munkálataiban vettem részt, ahol alkalmam volt a középkori építészet szerkezeteivel és stílusával alaposan megismerkedni. A koronázó templom építő irodájából kilépve egy négy hónapig tartó tanulmányutat tetem Olaszországban, melynek befejezte után a Kir. József műegyetemen az akkor életbe léptetett építészi szigorlatokban részt vévén egyike lettem a legelső magyar okleveles építészeknek. Az 188082. évben mintegy másfél évig Hauszmann Alajos műegyetemi tanár irodájában működtem, ahol több épület tervezésében vehettem részt. Az 1882. évben, midőn a Kir. József műegyetem a Múzeum körúti új hajlékába költözött, a középítéstani tanszéken (akkor csak egy volt) Schnedár János tanár mellett és egyidejűleg a középkori tanszéken Steindl Imre tanár mellett tanársegéd lettem. Ebben a minőségben 1887.-ig működtem és időközben az ókori építészet köréből a következő két tanulmányt írtam: A görög kőszerkezetek ismertetése különös tekintettel a görög-dór szentély szerkezetére. (1886) Az ó-keresztény templom-építészet fejlődése. (1886) Ezen két tanulmány, valamint az előzőleg Bécsben tett speciális tanulmányaim alapján az ókori-építészetből magántanárrá habilitáltattam. Ugyanezen időben elkészítettem a dévaványai ev. ref. templom pályatervét, mellyel első dijat nyertem,
