Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

D. Mezey Alice: Möller István és „Jaák”. A templom helyreállításának ügye 1889-1895 között

A kripták (4. kép) A templom két kriptájáról

10 a MOB iratokból és az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből volt eddig tudomásunk. Az egyik, az ún. apáti kripta a főoltár előtt, a másik, a Perneszi majd később a Rosty családé az északi mellékhajóban fekszik. Amíg Möller felmérése elő nem került, egyikről sem volt pontos ismeretünk. Möller felmérése mindkét kripta templomon belüli pontos helyzetét és kiterjedését rögzíti, csupán egyetlen kotta hiánya teszi bizonytalanná az apáti kripta kelet-nyugat irányú helyzetét a templom tengelyében. A közel négyzetes alaprajzú, közel két méter magas dongaboltozattal fedett apáti kripta Möller felmérése szerint hét lépcsőfoknyi mélységben fekszik a szentélynégyszög alatt, nyugati fala a diadalív keleti vonalának közelében helyezkedik el, a kriptatérbe levezető keskeny lépcső a diadalív előttről indul. Ma e kripta a templom kőlapburkolatának megbontása nélkül megközelíthetetlen, helyét csupán az egyik burkolólapba vésett kereszt jelzi. A nyújtott téglalap alaprajzú - kétszer olyan hosszú mint amilyen széles -, szintén dongaboltozatos Perneszi kripta lépcsőlejáratát Möller az északi mellékhajó nyugati végétől kottázta. A kriptatér északnyugati sarkát kitöltő elfalazott térrészre a „később hozzá falazva. " megjegyzést, a keleti végfalához a „megfelel az apszis lépcsőinek" megjegyzést fűzte. A templombelső és festett díszítései A templom déli pillérsorának északitól erősen eltérő formáját mind a Steindlhallgatók által készített, mind a Gyalus-féle felmérési rajzok ábrázolják. Möller alaprajzi felmérését gondosan kottázott jellege teszi fontossá. A Czobor Bélával közös első kiszállása alkalmával néhány lényegesnek ítélt ponton a vakolatot is megbontották. A déli pillérsor keleti első pillérénél és a nyugati utolsónál végeztek ilyen feltárást és mindkét helyen egyértelmű nyomokat találtak arra, hogy a déli pillérsor másodlagosan készült.

41 A vakolat megbontásával tárták föl a főszentély Szent György lovagot ábrázoló 13. századi főoltárképét és a mellette lévő felszentelési keresztet is. Ez utóbbit Möller le is rajzolta és az „általam kifejtett consecr. kereszt" megjegyzéssel látta el. A templom egykori belső díszítésének maradványait a főhajó északi oldalán, az árkádíveken tárták fel a vakolat és meszelésrétegek alól,

4- a padlásterében pedig fedetlenül volt látható. Erről Möller feljegyzése így szól: „Falfestmények

/Bordure/ a II. építési korból van. amikor vízszintes szerkezettel ellátva a hosszhajó". A manuálélapon e feljegyzés mellett egy futóhullám motívumot ábrázolt. Ugyanezt Czobor a cikkében festett párkánynak nevezi, később Gyalusnál frízként szerepel. A motívumsor a falpillér kötegek hármas fejezetei fölött mintegy másfél méterrel lehetett. Először, 1883-ban Henszlmann Imre írja le,

4;1 készítési idejét később Czobor és Gyalus is a déli gádorfalon olvasható 1595-ös évszámhoz köti. Möller István és Czobor Béla még egyszer, a nyolc éven át tartó Schulek - Gyalus-féle restaurálás derekán, 1900-ban jártak együtt Jakon. Helyszíni szemléjükkor a munka a déli pillérsor újjáépítésének befejező szakaszánál tartott. A főhajó gádorfalai be voltak állványozva, már elkészült a szentélyek restaurálása, a főhajó oromfalainak és a tornyoknak újjáépítése. A helyszínen tapasztaltak távol álltak azoktól a helyreállítási elvektől, amelyeket ők több mint tíz évvel korábban - és azóta abban egyre inkább meggyőződve - helyesnek tartottak: „Mindenekelőtt a biz-