Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Komárik Dénes: Adalékok Romano magyarországi működéséhez

5. kép. Sárospatak, Rákóczi vár, a Bodrog-parti homlokzat romantikus átalakítása. Homlokzat, alaprajz. Johann Romano megvalósulatlan terve, 1841 s ugyanúgy külföldi mester műve, mint ebben az évtizedben szinte kivétel nélkül valamennyi hasonló alkotás: például a lórévi Zichy-emlékkápolna, az orsovai emlékkápolna, a Dohány utcai zsinagóga vagy a budai főreáliskola. Míg azonban ezeknél vagy arról volt szó, hogy császári megbízás állt mögötte (Lórév, Orsova), vagy hazánkban hosszabb ideig megtelepedett osztrák építész tervezte (budai főreáliskola), vagy a feladat nagyszabású volta, rendkívüli körülményei tették érthetővé (Dohány utcai zsinagóga) bécsi építész igénybevételét - az Isten-hegyi kápolna esetében tanácstalanul állunk a jelenséggel szemben. Ilyen léptékű és jellegű épületet ugyanis hazai építtető ekkor már régen itthoni építészre bízott. A magyarázatot bizonyára valamilyen Ürményivel kapcsolatos speciális körülményben kell keresnünk. Hipotézisünket Ürményinek a következő részben tárgyalandó angolkertjével kapcsolatban fogjuk felvetni. A kápolna megvalósulásának útját látva, szembekerülünk a kérdéssel, hogyan viszonyult ebben egymáshoz Eötvös és Ürményi szerepe. Ennek igazi megválaszolását a további kutatástól várjuk, most csak a probléma felvázolását tekinthetjük feladatunknak. Eötvös, mint láttuk, csak később lett a választmány, az építőbizottság elnöke, a korábbi fázisban - dokumentálható módon - nem merült fel a neve. Igaz, Ürményié sem. De, ha arra gondolunk, hogy 1853. december 22-én a választmány elé került az általa készíttetett építési terv, gyaníthatjuk, hogy azt már korábban feltehetően Eötvös elnökké választása előtt - kezdeményezte, tárgyalta, intézte.