Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Komárik Dénes: Adalékok Romano magyarországi működéséhez
Adalékok Romano magyarországi működéséhez KOMÁRIK DÉNES Ez a kis írás egy nagyobb, szerteágazó, kényszerűen újból és újból félretett kutatás eddigi eredményeinek rövid és vázlatos közreadása. Részben abból a célból, hogy azok a teljes kimunkálás előtt is hozzáférhetőek legyenek, részben azért, hogy a publikálás nyomán esetlegesen adódó visszajelzések a nem egy helyen kemény dió feltörését jelentő további kutatásnak termékeny előrelendítői legyenek. Kettős középpontja e vizsgálódásoknak a múlt század sokat foglalkoztatott bécsi építészének magyarországi tevékenysége és a budai Isten-hegyi kápolnának és környékének néhány építészettörténeti szempontból figyelemre méltó kérdése. Johann Julius Romano vom Ringe (1818-1882) magyarországi tevékenységének nyomai az elmúlt évtizedekben kezdtek fokozatosan feltűnni. Korábban a magyar művészettörténet-írás nem tartotta számon, Mojzer Miklósnak a német és osztrák építészek magyarországi működését feldolgozó, 1962-ben megjelent tanulmányában 1 személye nem is szerepel. írásunkban ezért számba vesszük eddig felmerült terveit, munkáit. Közülük először azzal az épülettel foglalkozunk, mellyel kapcsolatban neve legkorábban merült fel, de ennek a művészettörténeti irodalomban található kevés említése során szerepét mindig homály lengte körül. 1. Az Isten-hegyi Szt. László-kápolna (Budapest, XII. Diana út 4.) Midőn a Svábhegy tömeges nyaralóépítkezését megindító két nagyobb telek (a Niedermayer hagyaték és a rác közbirtokosság tulajdonát képező úgynevezett Raitzenkopf) parcellázása és értékesítése megtörtént, Buda város tanácsa gondos előrelátással telket hagyott a környék valamikor megépítendő temploma, plébániája és elemi népiskolája számára. A tíz év alatt hihetetlenül megnövekedett villaépítkezés nyomán az ötvenes évek elejére megérett a kápolna építése iránti igény. Ennek ügye a gazdag nyaralótulajdonosok helyi kezdeményezése nyomán 1852-ben öltött komolyabb formát. Minket a továbbiakban elsősorban az érdekel, hogy milyen és kiktől származó építtetői igények jelentek meg, kinek terve szerint, mikor és hogyan épült meg ez a kis templomocska. Az ügy elindítója és lelkes, agilis motorja Halványi János (f 1864) piarista szerzetes volt, ki a pesti vakok intézetének tizenkilenc évig igazgató-tanáraként működött. Hogy a Pesten lakó, a pesti vakok intézetében tanító Halványi miként került kapcsolatba ezzel a feladattal, nem tudjuk. Felmerülhet annak gondolata, hogy akár csak közvetítőként - báró Eötvös József állt e mögött, aki akkor már hosszú ideje szoros kapcsolatban volt a vakok intézetével. De ez természetesen csak az egyik az elgondolható lehetőségek közül.
