Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Galavics Géza: A szigetvári Dorffmaister-freskó és a Festetichek
A szigetvári Dorffmaister-freskó és a Festetichek GALAVICS GÉZA 1788-ban, kétszáztíz évvel ezelőtt a soproni Dorffmaister István kifestette a szigetvári plébániatemplomot, az egykori törők mecset kupoláját. Monumentális mennyezetképe későbarokk festészetünk egyik főműve lett. (1. kép) Művészettörténeti jelentőségét az adja, hogy a nemzeti múlt jeles eseményét tette a hazai művészet főszereplőjévé, s hogy ezzel előzményévé vált a 19. század nagyhatású művészeti jelenségének, a történeti festészetnek. A szigetvári munka nem az egyetlen ilyen műve Dorffmaisternek: 1784-ben a szentgotthárdi csata képét festette a szentgotthárdi apátság templomának mennyezetére, 1787-ben két nagyméretű olajfestményen ábrázolta a mohácsi veszedelmet, 1791-ben a pannonhalmi apátság alapításának aktusát jelenítette meg oltárképen, 1793-ban a kereszténység magyarországi történetének több jelenetét Kiskomáromban, 1796-ban pedig a szentgotthárdi apátság történetét. Ilyen gazdag történeti tárgyú műegyüttese Dorffmaister egyetlen kortársának sincs. Az érdem a festőé és a megrendelőké. E megrendelők a szigetvári mennyezetkép kivételével mind egyháziak: a ciszterciek, akik rendtörténeti hagyományaikból és Magyarország köztörténetének fontos eseményéből formáltak ikonográfiái együttest Szentgotthárdon; egy literátus püspök: a pécsi egyházmegye élén álló Esterházy László, aki mohácsi nyári palotájába rendelte meg a haza történetének fordulópontjaként számontartott csata képét, tanulságul; egy másik püspök, a szombathelyi Szily János, aki II. József uralkodóeszményének ellenében állította hívei elé a bencés kolostort alapító Szent Istvánt székesegyháza oltárán; az esztergomi szeminárium vezetői, akik a kiskomáromi templom mennyezetképein mutatták be, hogy a magyar történelem fordulópontjainál a katolikus egyháznak meghatározó szerepe volt.' A szigetvári mennyezetképnél sem a falképen, sem az egyes jeleneteket kísérő feliratokon nem találunk utalást a megrendelő személyére. Őt egy útinapló nevezi meg, amelyet a tíz éves gróf Festetich László írt nevelőjével, Péteri Takács Józseffel. A Kazinczy köréhez tartozó költőt Festetich György bízta meg fia nevelésével, s ennek részeként utazták be Magyarországot. Az évenkénti utak során 1797. szeptember 4-én értek Szigetvárra. Látogatásukra így emlékeztek: „Megjártuk a várost, többek között megnéztük a török által épült s most tsinosan ki írt [festett] Plébánia templomot. Boldogult Festetich Lajos nagybátyám azt a töröktől való visszavételnek századik esztendejében Dorfmeister hires képíró által kifestette [sic!] s ezen négy különféle esetre [eseményre] mutató szavakat íratta a képek alá: „soLIManl zrlnlqVe / falls sVbDIta*, s Vb LVna his pLanXIt**, reVInDICata faME jVre / veterleXVLtaVerat***, hoDlepICtVrís eXornata oVans saeCVLVMserVat"""'. [*„Szulejmán és Zrínyi végzetének beteljesedésével elbukott", (a kronosztichon az 1566os évet, Szigetvár elestét adja ki). "„122 évig nyögött a félhold alatt", ",,1688-ban
