Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Keresztessy Csaba – Simon Zoltán: Az erdőbényei Budaházy - Fekete-kúria

Az épület utolsó, már a második világháborút követő, szerencsére kevés kárt okozó átalakításának eredménye az E. 3. és E. 4. helyiségek közötti íves átjáró elfalazása, az E. 4. es E. 6. helyiség közötti falban feltárt, a falat teljesen áttörő kis nyílás elfalazása (talán áttörése is), a jelenlegi mellékhelyiségek kialakítása, a kályhák bontása és fűtőnyílásaik elfalazása, valamint a nyugati szárny alatti pince két részre osztása. Valószínűleg ekkor fűrészelték ki a nyugati szárny keleti oldalán álló földszinti ablakok könyöklőit is. A nyugat felé, a hegyoldalba vájt pince koráról semmiféle információval nem rendelkezünk. Elemezhető műrészletei - értelemszerűen - nincsenek, írott források nem szólnak róla. Annyi bizonyos, hogy az első periódusban még nem volt meg. Bejáratát modern falazat övezi, így az sem zárható ki, hogy csak a 20. században vájták a hegyoldalba. Bár falkutatásunk korlátozott jellegűnek minősíthető, úgy véljük, hogy megnyugtatóan sikerült szétválasztanunk a kastély építési periódusait. Meghatároztuk az épület magját alkotó késő reneszánsz kúria kiterjedését, eredeti alaprajzi elrendezését. Sikerült valószínűsítenünk egykori nyílásrendszerét, homlokzati architektúráját is. Az írott források és az előkerült műrészletek alapján mind a legkorábbi épület, mind a későbbi periódusok korhozkötése is jól megvalósítható, az egyes építkezések személyekhez való kapcsolása is valószínűsíthető. Kutatásunk tapasztalatai közül külön is kiemelésre érdemesnek tartjuk, hogy egy olyan késő reneszánsz épülettípus reprezentánsát sikerült azonosítanunk, melynek képviselői eddig aligalig kerültek elő, de az eddig ismertté vált példák alapján úgy véljük, hogy ebben a régióban számolnunk kell ilyenek nagyobb arányú felbukkanásával - akár olyan épületek esetében is, melyek mai formája nem árulkodik a benne rejlő értékekről. JEGYZETEK 1. Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. 2. Duna-Tisza köze, Tiszántúl, Felsővidék. Bp., 1961. 89.; Genthon István: Magyarország műemlékei. Bibliográfia. Kézirat. OMvH Könyvtár.; Magyarország műemlékjegyzéke. Szerk. Ikafalvi Diénes Virág. Bp., 1990. 1.: 339.; Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke. Szer. Szabadfalvi József, Cseri Miklós. 4. Tokaj és környéke. Miskolc, 1992. 15-16. 2. OMvH Fotótár, Ltsz. 49.377. (két darab), 49.571. 3. OMvH Fotótár, Ltsz. 126.911. 4. Tekintetes Zemplény vármegye nemességének sorozatjának kivonata, 1240-1794. Leírva 1841-ben. OSzKK. Fol Hung. 1331. 5. Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 2. Pest, 1858. 249. 6. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. 1. Bp., 1890. 389., 393., 401. 7. Forgách Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról Ferdinánd, János, Miksa királysága és II. János erdélyi fejedelemsége alatt. Ford. Borzsák István. Bp., 1982. 68. 8. Cabello, Juan - Simon Zoltán: A Kékediek és kastélyuk. In: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk. Pamer Nóra. Bp., 1994. 205. 9. Magyar Országos Levéltár, [továbbiakban: MOL] E 148. Magyar Kamarai levéltár. Neoregestrata Acta. Fasc. 628. No. 27. 10. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár. Sátoraljaújhelyi Levéltár, [továbbiakban: BAZmLvt. SLvt.] Meczner genealógiai gyűjteménye. 11. MOL P 1807. A Szirmay család levéltára. 2. es. pp. 17-20. 12. MOL P 1809. A Szirmay család levéltára. 2. es. pp. 58-59., ill. 70. 13. MOL. E 147. 22. es. 57. t. 14. A Károlyi Sándor lovas és gyalog ezredeinek, a hajdúságnak és 12 vármegye hadi népének összeírása. 1706. február 26. In: A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. 5. II. Rákóczi Ferencz fejedelem korabeli oklevelek és levelezések, 1703-1707. Sajtó alá rend.: Géresi Kálmán. Bp., 1897. 412.