Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Keresztessy Csaba – Simon Zoltán: Az erdőbényei Budaházy - Fekete-kúria

rai épület belsejéből. Sajnos nagyon kevés. Az emeleti osztófalak közül csupán egyetlenből maradt fenn két kisebb szakasz: az E. 5. és E. 6. helyiségek között. Mind­azonáltal valószínűsíteni lehet az épület egykori beosztását, részben a mai falak egy­máshoz való viszonya, részben az épebben megmaradt földszinti terek alapján. Az E. 1. és E. 2. helyiség közötti osztófalról már említettük, hogy az a kúria déli falához hozzáépült, kötésben áll viszont a barokk kori kályhafülkékkel, építőanyaga és habarcsa alapján ez is a barokk kori átalakításkor keletkezett. A kúria 17. száza­di déli falának belső oldalán visszabontott korai osztófalra utaló nyomokat nem ta­láltunk, tehát itt az első periódusban a kúria teljes szélességét elfoglaló terem állt. A kérdés csupán az, hogy hol húzódott egykor ennek a teremnek az északi fala? Azt a lehetőséget, hogy az emeleten egykor mindössze két szoba állt volna, nyugodtan elvethetjük. Funkcionálisan logikátlan megoldás volna, s a környékbeli, hasonló ko­rú, jobban megmaradt épületek (pl. Tállya: Rákóczi-ház; Tolcsva: Rákóczi-ház stb.), de korábbi világi lakóépületek, vagy későbbi, a népi építészethez sorolható épüle­tek esetében is olyan alaprajzi elrendezéssel találkozunk, ahol a bejárat egy fogadó­térbe, úgynevezett „pitvarba" nyílik. A pitvar bejárattal szembeni felét néha konyha foglalja el. A pitvarból az egyik irányba egy nagyobb, sokszor reprezentatívabb he­lyiség, ebédlő (a népi építészetben a tiszta szoba), a másik irányban lakószobá(k), (a népi építészetben a hálóhelyként is szolgáló kamra) nyílik. Amennyiben a pitvar hátsó részét konyha foglalja el, úgy abból is nyílhat egy kisebb kamra a lakószoba mellett. Igen valószínű, hogy esetünkben is ilyesféle alaprajzi elrendezésre kell gon­dolnunk. Meggyőződésünk tehát, hogy itt is legalább három egységgel kell számol­nunk. Az E. 1. és E. 2. helyiségek jelenlegi északi fala ugyan teljes hosszában vegyes, tégla-kő falazóanyagból épült, habarcsa megegyezik a barokk bővítés habarcsával, de éppen alatta húzódik a földszinten a pince keresztboltozatának déli és középső szakaszait egymástól elválasztó hevederív. Ennek vonalától délre osztófalra tehát nem - már csak statikai okokból sem - gondolhatunk. Észak felé ugyanez a helyzet. Itt egyébként a másik, bizonyosan 1. periódusú osztó fal éppen a következő heve­derív felett húzódik. Véleményünk szerint tehát a mai E. 1. és E. 2. helyiségek jelen­legi északi falának helyén kellett állnia a korábbi falnak is. Méretei alapján ez a nagy helyiség lehetett a kúria reprezentatív terme, talán ebédlője. Korábban már említet­tük az E. 1. helyiség déli falában talált nyílástöredéket, melyről egyelőre eldönthe­tetlen, hogy falifülke, vagy ablak maradványa. Egy másik, egykor a szobához tarto­zó objektumra bukkantunk az E. 2. helyiség nyugati falában. A délnyugati saroktól mért 91 és 171 cm között sárba rakott kő-tégla falazattal elfalazott falifülkét tártunk fel. A fülke hát- és oldalfalai vakolattal csak durván vannak átkenve, meszelés nincs rajtuk, a falifülke tehát valószínűleg faburkolata volt. Ebben a helyiségben sikerült megfognunk a legtöbb legkorábbi, tehát késő reneszánsz kori meszelésréteget, szám szerint négyet, amelyek kivétel nélkül fehé­rek, ill. piszkosfehérek-sárgásfehérek. Egyéb kifestésre utaló nyomot nem talál­tunk. Ugyanezek a meszelésrétegek az E. 1. helyiség déli falának 17. századi részén is megtalálhatóak voltak. A kúria északi felét jelenleg elfoglaló E. 4. és E. 5. szobák közötti válaszfal bizo­nyosan utólagos, még a barokk átépítésnél is későbbi építmény. Nem csak a 17. századi északi főfaltól válik el élesen, de betakar az E. 4. helyiség barokk korban át­alakított ablakának keleti oldalába, s az. E. 3. és E. 4. helyiségek közötti - ugyan­csak barokk kori - íves átjáró keleti oldalát is eltakarja. Az osztófaltól keletre az E. 5. helyiség É-i falán folyamatosan megvannak az első periódushoz tartozó, pisz­kosfehér-sárgásfehér meszelésrétegek, erre tehát nem is lehetett osztófal. Nyugat felé pedig - bár az E. 4. helyiségben nem lehetett kutatni - ugyancsak elképzelhe­tetlen, hiszen ha ilyen osztófal ott állt volna, úgy egy szűk, ablaktalan tér alakult

Next

/
Oldalképek
Tartalom