Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Keresztessy Csaba – Simon Zoltán: Az erdőbényei Budaházy - Fekete-kúria

nak záradéka 214 cm-nél van. Valójában az északi pinceszakaszban további első periódusú pinceablakok megléte itt is feltehető - egy a keleti oldalon, egy pedig az északin - azonban a csempével és betonnal borított falfelületek keményen ellenálltak a kutatási próbálkozásoknak. A korai épület déli homlokzatáról meglehetősen kevés információt sikerült szereznünk. Az emelet erre néző három ablaka közül a keleti már a barokk toldalékba esik, a másik kettő pedig jelen formájában ugyancsak barokk kori. Az E. 1. helyiség déli ablakairól már esett szó. Az E. 2. szoba ablakáról a belsőben végzett falkutatás kiderítette, hog)' kávái - akárcsak az E. 1. helyiségben álló ablakéi - az első periódusú falazathoz képest utólagos kialakításúak, falazóanyaguk kő és tégla vegyesen. Mind falazóanyaguk, mind annak kötőhabarcsa a barokk kori falazatokéval egyezik meg. Mindazonáltal igen valószínű, hogy a jelenlegi ablak helyén az első periódusban is volt ablak. A két földszinti nyílás eredeti, 17. századi, azonban kőkereteik barokk koriak. Megvizsgáltuk a homlokzatnak azt a pontját, ahol a barokk toldás a korábbi épület délkeleti sarkához csatlakozik. Arra számítottunk, hogy itt, az egykori északkeleti sarokhoz hasonlóan, megtaláljuk a sarok kváderfestését. Az elválást sikerült megtalálnunk, azonban sajnos éppen itt, a korai épület sarkától jobbra egy kéménykürtő húzódik a falazatban, mellyel az alsó vakolatrétegeket - legalábbis a vizsgált helyen - teljesen elpusztították, így itt a kváderfestésnek nem maradt nyoma. Mindazonáltal elképzelhetőnek tartjuk, hogy feljebb esetleg még előkerülhetnek ennek maradványai. Ezt azonban csak állványozással és nagyobb felület megtisztításával lehetett volna megkutatni. Állvány nem állt rendelkezésünkre, a nagyobb felület megtisztítását pedig a jelenlegi vakolat kitűnő állapota egyelőre nem indokolja. Ugyancsak állványra és nagy vakolatfelületek leverésére volna szükség annak megállapításához, hogy az E. 1. helyiségben megtalált nyílás ablak volt-e, s ha igen, akkor annak keretelése hasonlóan festett volt-e, mint az egykori keleti homlokzat feltárt első periódusú ablakáé. Ugyanígy lehetne eldönteni azt a kérdést is, hogy voltak-e ezen a homlokzaton is feliratok. Ily módon előkerülhetnének az emelet előtt húzódó fafolyosó - ha az befordult az oldalhomlokzatokra is - gerendafészkei is. Nagyobb sikerrel jártunk az épület délnyugati sarkán. Itt, a déli homlokzat nyugati sarkán megtaláltuk a jellegzetes, piszkosfehér színű, megcsapkodott felületű korai vakolatréteget, melyen az emeleti mellékhelyiségben megismert, festett sarokarmírozás nagyobb részleteit tártuk fel. (7. kép) Az armírozást itt is azonos szélességű, téglalap alakú, feketére festett mezők alkotják, melyeket 2,5 cm széles, piszkosfehér sávok választanak el egymástól. A fekete téglalapok szélességi mérete 56,5, magasságuk 32 cm, határvonaluk be van karcolva a vakolatba. Az armírozástól jobbra üres, piszkosfehér vakolat húzódik. A korai vakolatréteg felső határa mintegy 70 cm-re található a főpárkány aljától, s lefelé, egészen a jelenlegi beton lábazatig követhető. Az ilyen jellegű, kvádereket utánzó, festett sarokarmírozások számtalan 16-17. századi épületen megmaradtak napjainkig, Kőszegtől a pácini kastélyig. Megtalálhatóak azokon az épületeken is, melyeket a kronosztichonos felirat párhuzamaiként említettünk. Színviláguk és dekoratív formai megoldásaik igen változatosak. Az Erdőbényén feltárt maradványok az egyszerűbbek közé tartoznak. Mindenesetre ez a részlet is alátámasztja azon véleményünket, hogy az erdőbényei kastély magja a 17. században épült. A nyugati homlokzat kutatásának legfigyelemreméltóbb eredménye az volt, hog)' a déli homlokzat nyugati végén megfigyelt sarokarmírozás nem fordul be a nyugati homlokzatra, holott az ott meglévő korai vakolatréteget itt is sikerült meg-