Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Keresztessy Csaba – Simon Zoltán: Az erdőbényei Budaházy - Fekete-kúria

mazási tábláját.

10 Ebből tudjuk, hogy 1560 és 1590 közötti forrásokban szerepel egy bizonyos Budaházy Péter, aki az Ung megyei Veskócon birtokolt. Nejétől, az 1602-ben még élő salgói Thorday Ágnestől két ismert fia született, Farkas, aki Veskóc mellett a Zemplén megyei Szalókon is birtokolt, s akitől a tállyai, majd később Szabolcs megyei, valamint a minket leginkább érdeklő, Erdőbényén is birtokos ág eredeztethető, valamint Bernát, aki 1595 és 1603 között, mint szabolcsi alispán szerepelt. Utóbbi ága azonban unokáiban kihalt. Farkasnak két fiát ismerjük, Lászlót valamint Andrást. Bízvást feltehetjük, hogy ez az András azonos azzal a Budaházy András zempléni kapitánnyal, akiről egy 1665. január 20-i keltezésű erdőbényei tanűvallatásban esik említés, mint akinek egy bizonyos Boldizsár Dániel erdőbényei nemes „már alkalmas ideje" eladott egy jobbágytelket.

11 A kűriában végzett falkutatás során előkerült részletek azt bizonyítják, hogy az épület magja a 17. század közepe táján épült. Mivel ez összecseng a Budaházy András erdőbényei birtokszerzésére utaló adattal, ezt a Budaházy Andrást tartjuk a kűria építtetőjének és névadójának, annál is inkább, mert ebből az időben más Budaházyval nem találkozunk. Erről az Andrásról - kinek neje Ományi Anna volt - a családfa azt állítja, hogy ága unokáiban kihalt. Kronológiai okok miatt csakis az ő unokája lehet az a Budaházy Erzsébet, akivel 1713-ban, 1721-ben és 1725ben, mint a régi erdőbényei birtokos, pankotai Jósa István nejével találkozunk.

12 Visszatérve a korábban említett Lászlóra, az ő unokájával, Zsigmonddal szintén találkozhatunk az erdőbényei birtokosok között, közelebbről, 1693-ban, amikor a Derék utcában említik meg, mint akinek fél telek van a birtokában.

13 Róla azt is tudjuk, hogy 1706-ban II. Rákóczi Ferenc regimentjének 7. compániájában volt vicehadnagy, s lakhelyeként Tállyát jelölik meg.

14 O azonban bizonyosan nem azonos a minket érdeklő kúria tulajdonosával, hiszen nem az Alvég utcában birtokolt. Mivel a 18. században más Budaházyval nem találkozunk Erdőbényén, kénytelenek vagyunk feltenni, hogy Budaházy András fiágának kihaltával a kúria Budaházy Erzsébetre szállt, s általa férje, Jósa István kezére került. Figyelemre méltó, hogy bár számos, 17. század végi és 18. századi összeírás fennmaradt az erdőbényei kúriákról és exemptus házakról, Budaházy-birtokban lévő épületet egyetlen egyszer sem említenek. A Jósa család különböző tagjainak azonban több - sokszor csak átmenetileg, zálogjogon birtokolt - kúriája is volt a mezővárosban. Ezek pontos azonosításához és szétválasztásához azonban a jelenlegi település szinte valamennyi telkének történetét részletesen fel kellene dolgozni. Ez hatalmas és időigényes munka volna, s természetesen meghaladja dolgozatunk kereteit. Az mindenesetre valószínűnek tűnik, hogy a kúriát a 18. században valamelyik, a Jósa család birtokában volt épülettel kell azonosítanunk. A korábban Budaházy Erzsébet férjeként említett Jósa Istvánnak (aki egyébként megyei táblabírói ülnök volt) ránk maradt egy 174 l-es keltezésű végrendelete. Budaházy Erzsébet ekkor már nem élt. Az említett végrendeletben az ekkor 65 esztendős birtokos első feleségétől (Budaházy Erzsébettől) született három fiára (István, László és Mihály), valamint három lányára (Kobusiczky Pálné, Éva, Szemere Györgyné, Klára, valamint Kántor Jóbné, Mária) és második feleségére, Csorna Erzsébetre hagyja javait, köztük erdőbényei szőlőket, gyümölcsösöket, réteket, malomrészt, valamint más, Zemplén-, Borsod- és Abaúj-megyei ingatlanokat. A „bényei házról" - mely igen nagy valószínűséggel megegyezik az általunk kutatott kúriával - úgy rendelkezik, hogy halála után azt, vagy az abból befolyó jövedelmet a Budaházy Erzsébet után az újhelyi pálosok felé maradt adósságok (7200 magyar forint) rendezésére kell fordítani, mely összeg nagyjából megegyezik az épület értékével.

15 A falkutatás eredményei szerint a kúria valamikor a 18. század második felében leégett. Talán ezzel magyarázható, hogy az erdőbényei nemesi kúriákat és exemp-