Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Cabello, Juan – Simon Zoltán: A kékedi kastély 17-19. századi építéstörténetéhez
hány jelentéktelen átalakításról tudunk, melyek legfőképpen néhány pinceajtó és ablak elhelyezését jelentette. 76 Összegezésképpen elmondhatjuk, hogy a 18. század második felében elkezdődött és a 19. század első harmadában befejeződött „helyreállítás" célja a kezdeti időkben nem lehetett más mint a leégett, félig-meddig romos épület kijavítása. Egységes építési koncepcióról akkor még nem beszélhetünk - hiszen a kastély megosztottsága, valamint a tulajdonosok eltérő anyagi lehetőségei eleve kizárták ennek kivitelezhetőségét. Ám azonnal más, mondhatnánk kedvezőbb helyzetbe került az épület, amikor is „birtokon belül" már csak egy családot találunk. Az egész kastélyt még ha csak zálogjogon is, de egyedül birtokló és lakó Zombory család építkezései már nem csupán az épület kijavításában, illetve lakhatóvá tételében merültek ki, hanem ténykedésükben világosan kitapintható a párhuzamosan működő funkciók megszüntetésének szándéka. Talán nem túlzás azt állítanunk, hogy a szárnyak közötti átjárhatóság megteremtése és az északi homlokzaton elhelyezett címeres kapuzat ennek a szándéknak a kifejezése. Ugyanakkor a késő középkori reminiszcenciákat hordozó építészeti szerkezetek megszüntetése, a gazdasági funkciók többségének kiszorítása vagy legalábbis elkülönítése, továbbá a nagyobb ablakok kialakítása, a déli szárnyak termeinek megnyitása az árkádos folyosó felé, a világos terek és nem utolsósorban a park létrehozása, már egyértelműen egy más kastélytípus felé mutat. Nem lehet kétségünk afelől, hogy az építtető Zombory család a „chateau plaisance" igényének építészeti programját igyekezett megvalósítani, még akkor is, hogy ha ez az elénk táruló építészeti kép - nagyon is érthető okokból talán kissé színtelen. (9-10. kép) JEGYZETEK 1. Cabello, Juan - Simon Zoltán: A Kékediek és kastélyuk. In: Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk. Pamer Nóra. Bp., 1994. 197-225. 2. Ld. Cabello - Simon i. m. 207. és 222. valamint 55. jegyzet. 3. Cabello - Simon i. m. 207- 220. 4. Az északi homlokzat romantikus oromzata valamikor az 1960-as években pusztult el. 5. Magyar Országos Levéltár [továbbiakban: MOL] P. 1837. 3. es. 33 t. 45 - 56. 6. Ld. Cabello - Simon i. m. 197 - 225. 7. Az alacsony belmagasságú - a külső járószinthez aránylag közel, alig 90-100 cm mélyen húzódó pince valójában inkább szigetelési alépítményként mint sem tárolásra szánt pincének épült. (A déli szárnyak területén nyitott kutatóárkokat lásd a kutatási alaprajzon.) A déli szárnyak falait kevés tégla felhasználásával törtkőből építették. A külső fal alapozási mélysége kb. 220-240 cm, alapozási kiugrása 30-50 cm, a felmenő falazat szélessége 115-120 cm. Az udvari fal alapozási mélysége 70120 cm. Alapozásának és felmenő falazatának szélessége megegyezik a külsőével. Az árkádos folyosó alapozási mélysége csupán 80 cm, felmenő falának szélessége 80 cm. Alapozási kiugrása nincs. 8. Ez a boltozat/váltás a két pillérről boltozott (DP4-DP5 számú) helyiségben figyelhető meg Itt válaszfalak helyett pillérek épültek meg, annak ellenére, hogy a felette lévő osztófalak miatt nem éppen ez tűnik ideális megoldásnak. 9. Falazóanyagként csupán elszórtan alkalmaztak téglát, alapozási szinten sehol. Téglát általában a boltozatok és nyílások megépítésekor használtak. Néhány boltozat azonban kőből épült meg (DF 3-5, DP 3). 10. Ezen megállapításunkat nem csak a többi tér boltozati szerkezetétől különböző csehsüveg utal, hanem az, hogy e két helyiség (DF 7-8) boltozatának vállai és a főfalak nem állnak egymással kötésben, azaz a boltozatok másodlagosságát bizonyítják. Az eltérő habarcsanyag - szürke színű, mészrögös, illetve szürkésfehér színű, kavicsos - is ezt erősítik meg. 11. Az eredeti ajtónyílás méreteit nem ismerjük de az feltehetően a jelenleginél valamivel keskenyebb lehetett.
