Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Feld István – Szekér György: A golopi késő reneszánsz kastély

7. kép. A kastély kelet-nyugati metszete ugyanabból a keskeny téglából készült, mint a saroképítmények ismertetett földszinti boltozatai. Összegezve az eddigi kutatási eredményeket, a rendelkezésünkre álló régészeti és írásos adatok nem bizonyítják a ház H. Takács Marianna és Ferenczy Károly által feltételezett

11 középkori eredetét, sőt - bár az újkori mázas kerámia illetve az ismert nyílás- és kandallóelemek egyszerű, főként szima, horony illetve hengertag alkotta reneszánsz tagozatai nem alkalmasak pontosabb meghatározásra - inkább a 16. század utolsó harmadára utalnak. Bár kézenfekvő Hardegg Ferdinánd 1592. évi levelének olyan értelmezése, hogy Golopi Gáspár az épület egészére kapott ekkor építési engedélyt, nem zárható ki az sem, hogy az a már akkor álló lakóháza számunkra ismeretlen, talán el sem végzett? - erődítésére vonatkozik. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy az épületen elsősorban a a két kiugró, oldalazásra is alkalmas saroképítmény alsó szintjein tártunk fel védelmi berendezéseket, azaz egyszerű lőréseket. A legvalószínűbb feltevés tehát az, hogy a mai ún. Ócska- vagy Kiskastély a már szinte szabályosnak nevezhető alaprajzi elrendezésével 1590 körül épült meg, mint egységes, előzmény nélküli nemesi lakóhely, s építtetője Golopi Gáspár vármegyei alispán volt. A helyválasztásban két szempont játszhatott szerepet, egyrészt a nyugatra fekvő falu és temploma közelsége - a ház bejáratával, nyitottabb homlokzataival ebbe az irányba fordult, s ezen az oldalon tételezhetünk fel egy gazdasági udvart is - másrészt a vízfolyások nyújtotta természetes védelem, amely inkább észak és kelet felől érvényesülhetett. Az épület legkorábbi formája , egykori tér- és nyílásrendszere a régészeti kutatásnak köszönhetően nagyrészt rekonstruálhatóvá vált. Mivel azonban a mai falkoronák már a WL, BWL-bélyeges téglákkal jellemezhető átépítésből származnak, az eredeti lefedésre vonatkozóan csak hipotéziseket fogalmazhatunk meg. Valószínűbbnek tűnik a magas tetőzet, ugyanakkor épp ez az időszak, amikor kedveltté válik a szélesebb értelemben vett környéken a magas pártázatok mögé rejtett féltető. Az eddigiekben pincének nevezett, de a szintviszonyok miatt - a földszint padlónívója több mint 2,5 m magasan helyezkedett el az egykori külső terepszinthez képest - inkább alagsornak tart-