Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Feld István – Szekér György: A golopi késő reneszánsz kastély

rabbi nyílásrendszerét nagyrészt tisztázni tudtuk. Elsősorban a középső tömb nyugati és déli homlokzata (4-5. kép) volt áttörve ablakokkal, itt az eredeti emeleti nyílások - leszámítva a mai nyugati bejárat feletti ablakot - egyformának bizonyultak, ami elsősorban abból következett, hogy ugyanazt a belső teret világították meg. A két-két ablak széles, a belsőhöz képest magasabb külső áthidalása alatt azonban in situ csak a hegyaljai riolittufából faragott, erősen roncsolt könyöklőpárkányok maradtak meg. A nyíláskeretek eredeti szélességét a könyöklőpárkányokon megfigyelhető részletek - a tokhorony és a szárkő lenyomata - alapján határozhattuk meg, belső magasságuk viszont már csak becsülhető volt. Felül - a külső és belső áthidalóívek közötti fészekben - még egy szemöldökpárkánnyal is számolhatunk. Kiderült, hogy a függőleges szárköveknek nem voltak fészkei, mivel az ablak kívül jóval keskenyebb volt, mint a belső fülkéje. így a szárkövek egy, a vastagságuknak megfelelő falazatsáwal - mintegy „füllel" - csatlakoztak egykor a nyers falszerkezetek építésekor csak csorbázatosan kialakított falazatvéghez - ez utóbbi részleteit néhol még megfigyelhettük. Itt tehát a fejlett reneszánsz építészetre jellemző, ún. önhordó szerkezetű nyílásokról volt szó, ahol a kőkeret elemeit az. áthidalóíwel kiváltott nyers falszerkezetben utólag helyezték el, s azok így később a falazat nagyobb megbontása nélkül is kiemelhetőek voltak. A kutatás előtti homlokzati rendszer kialakításakor így távolíthatták el a kőkeretelemeket s helyükre főként BW, WL és BWL bélyeges téglákból épített falazatsáv került, mivel az új ablakok már nem rendelkeztek kőkerettel. Ekkor kapta mai formáját a nyugati homlokzat emeletének északi, nagy falazatjavításban ülő ablaka is. Az csak a belső terek kutatása során derült ki, hogy itt eredetileg egy, a délieknél kisebb nyílás volt. A téglaanyag alapján az említett falazatjavítással egyidősnek bizonyult a nyugati homlokzat mai földszinti felülvilágítós-szalagkeretes bejárati ajtaja is - előzményeire utaló nyomok nem kerültek elő. Megfigyeléseink szerint a tőle délre eső, a falszövettel egyidős két földszinti ablak valamint a déli homlokzat két megfelelő nyílása legelső formájában ugyancsak megegyezett egymással. A földszinti nagyterem ezen ablakai eredeti formája rekonstruálását az tette lehetővé, hogy közülük a nyugati homlokzat déli valamint a déli homlokzat nyugati nyílásait eredetileg nem az emeleti ablakok tengelyében alakították ki. Ezért azok számos eredeti részletét megőrizte egy következő, már szimmetriára törekvő építési periódusból származó elfalazás, amikor az egyébként eredetileg belső fülke nélküli, igen magas parapettel rendelkező nyílásokat alaposan módosították. így nem csupán az emeleti ablakokéval egyező külső áthidalóívüket ismerjük, hanem a nyugati homlokzat déli ablaka riolittufa könyöklőpárkánya in situ végszakaszát is, amely megőrizte az egykor rátámaszkodó, függőleges szárkő lenyomatát. Sőt, emellett sikerült kibontanunk e szárkő itt már ténylegesen létező fészkét, pontosabban azt a lenyomatot, amely úgy keletkezett, hogy az itt már keskenyebb ablak nyers szerkezete építésekor kihagyott falcsorbázatba állított kőkeretet kitöltőfalazattal rögzítették. Ez utóbbi meghatározhatóvá tette a szárkövek magasságát is, s így kiderült, hogy ilyen, tufából faragott kőelemek - csupán egy keskeny, elszedett profillal - másodlagos felhasználásban több helyről, így a tárgyalt ablakokat először módosító, ácstokos megoldást eredményező falazatból is ismeretesek. Nem kizárt, de nem is bizonyítható, hogy ez utóbbi átépítés idején sgraffitódíszt kapott az épület vagy legalábbis az ablakok környéke.

11 A földszinti ablakok következő átalakítása lényegében megegyezett az emeletieknél ismertetettel. Ezzel az átépítéssel bizonyult egyidősnek a déli homlokzat pincebejárata is, bár annak lehetett egy közelebbről ismeretlen előzménye is. A középső tömb leírt két homlokzatával szemben annak keletre és északra néző fala az első periódusban zárt lehetett, csupán néhány kisméretű, kifelé-befelé tölcséres lőrés törte át a földszinten. Figyelemre méltó azonban, hogy nem ez volt az