Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Mikó Árpád: Rész és egész. A magyarországi reneszánsz kőfaragóműhelyek és kutatásuk

kány anyagára nézve egyedül áll a csővári - zömmel durva mészkőből készült - faragványok között, és nem lehet helyi produktum.) 5. Gerézdi Rábán: A levélíró Váradi Péter. In: Gerézdi Rábán: Janus Pannoniustól Balassi Bálintig. Tanulmányok. Bp., 1968. 75-142.; Bonis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp., 1971. 229-230.; Horváth Alice: Egy magyar humanista, Váradi Péter építkezései (15. századi építészeti központ Dél-Magyarországon). Művészettörténeti Értesítő 36, 1987, 1-4. 54-85. 6. Feld - László i. m. 81. Ráskaira továbbá: Bonis i. m. 337., 346., 356., 359-360., 377.; Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején. Századok 102, 1988, 1-2. 206-207.; Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei. Bp., 1990. 2. köt. 28. (2556. sz.); Haris Andrea: A pápai Corvin-ház építéstörténetének kérdőjelei. Műemlékvédelmi Szemle, 1992, 2. 49. 7. Balogh Jolán: A művészet Mátyás király udvarában. Bp., 1966. 1.: 117-118. 8. Balogh 1966, i. m. 1.: 149. 9. Balogh 1966, i. m. 1.: 121. és 2.: 158. kép.; Pannónia regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541. Katalógus/Magyar Nemzeti Galéria. Szerk. Mikó Árpád, Takács Imre. Bp., 1994. 340. kat. sz. VII-10. 10. Pannónia regia, i. m. 336-338. kat. sz. VII-7. és VII-8. 11. A nagyobbik töredék a diósgyőri pálos templomból vált ismertté, másodlagos helyről, még a múlt században; a kisebbik a vár ásatásán került elő, 1959-ben. A két töredék összetartozását - jóllehet nincs egymáshoz illeszkedő törésfelületük - valószínűnek tartom. - vö. Balogh 1966, i. m. 1.: 282-283., 489-493. és 2.: 340. és 352. kép; Feuerné Tóth Rózsa: Korai reneszánsz (1470-1541). In: A művészet története Magyarországon. Szerk. Aradi Nóra. Bp., 1983. 158-160.; Balogh Jolán: Mátyás király és a művészet. Bp., 1985. 245-249., 67. és 70. kép; 1. még Poeschke, Joachim: Donatello and His World. Sculpture of the Italian Renaissance. New York, 1994. 438.; Roll, Johannes: Giovanni Dalmata. Worms am Rhein, 1994. 122-132. 12. Balogh 1966, i. m. 1.: 155-156.; Mathias Corvinus und die Renaissance in Ungarn 1458-1541. Katalog/Schallaburg. Hrsg. von Gottfried Stangler et al. Wien, 1982. 369-371. Nr. 334., 336.; Czeglédy Ilona: A diósgyőri vár. Bp., 1988. 40-41., 51., 53., 97., XXXIV. t. 13. Détshy Mihály: Az egri várszékesegyház építéstörténetének okleveles adatai. Művészettörténeti Értesítő, 13, 1964, 1. 6., 15. Nr. 155-156.; Estei Hippolit püspök egri számadáskönyvei. 1500-1508. Közzéteszi: E. Kovács Péter. Eger, 1992. 333. 14. Nicolaus Olahus: Hungária - Athila. Edd. Epeijessy, Colomanus - Juhász, Ladislaus. Bp., 1938. 12. 15. Pannónia regia, i. m. 367. kat. sz. VII-47. 16. Szőnyi Ottó: A pécsi püspöki múzeum kőtára. Pécs, 1906. 760. és 761. sz.; Pannónia regia, i. m. 371. kat. sz. VII-54. 17. Lővei Pál: A tömött vörös mészkő - „vörös márvány" - a középkori magyarországi művészetben. Ars Hungarica, 20, 1992, 1. 3-28. 18. A kutakon, szobrokon kívül csupán egy balusztrád törpepillérei készültek vörösmárványból: Balogh 1966, i. m. 1.: 239-240.; Búzás Gergely: Lapidarium Hungaricum. 2. Pest megye. I. Visegrád, Királyi palota. 1. A kápolna és az északkeleti palota. Szerk. Lővei Pál. Bp., 1990. 39-40, 111-112., 268-270. kép; Búzás Gergely: A kápolna és az északkeleti palota. In: A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti épülete. Szerk. Búzás Gergely. Visegrád, 1994. 120-124. Meg kell itt még mondanom azt, hogy a Búzás Gergely által közölt loggia-rekonsrukciót teljesen elhibázottnak tartom. A homokkő oszlopok soha nem állhattak ezeken a keskeny - az oszlopátmérőnél keskenyebb - törpepilléreken; e fikció tarthatatlansága a sarkon a legszembeszőkőbb: a Visegrádi Múzeum egyik kiállítóhelyiségében megépített változatán az oszlop súlypontját és a pillér súlypontját összekötő képzeletbeli vonal nem függőleges. A rekonstrukcióhoz analógia sincs. Az egész konstrukció, úgy, ahogy van, kívül-belül ingatag: „Tündér palotának bizonyára hinnéd, Mit a futó szellő tovalehel innét..." Pozitív ellenjavaslatom - be kell vallanom - nincs, jelenlegi ismereteim alapján a problémát nem látom megoldhatónak. Úgy gondolom azonban, hogy nem akkor hibázik a tudós, ha a reámaradt történelmi „kirakósjátékot" nem tudja maradék nélkül összerakni, hanem akkor, ha utódait megfosztja annak lehetőségétől, hogy a maguk - netán pontosabb - verzióját elkészíthessék. 19. Egy ékkődíszes párkány és eg)' ión oszlopfő töredéke - kérdés, hogy Mátyás-koriak-e. Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn 1458-1541. i. m. 376. Nr. 343.; Balogh 1985, i. m. 161. 20. Egy 1490 előtti fülkekeret (talán tabernákulum töredéke) és két - II. Ulászló-kori - baluszter-törpepillér. Koppány Tibor: A váci vár reneszánsz kőfaragványai. Váci könyvek, 7. Vác, 1994. 175-191. 21. Publikálatlan keret-összeállítás a Vár kőtárában; a töredékek zöme a plébániatemplomban került elő: Gervers-Molnár Vera: Sárospataki síremlékek. Bp., 1983. 20-21., 33-38. kép.; a pilaszterfejezet: Balogh, Jolán: Die Anfänge der Renaissance in Ungarn. Graz, 1975. 152., Abb. 90. Sárospatakra: Détshy Mihály: Sárospatak vára és urai. 1526-1616. Sárospatak, 1989., valamint: Feld István - Szekér