Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Mikó Árpád: Rész és egész. A magyarországi reneszánsz kőfaragóműhelyek és kutatásuk

Hédervári Ferenc alakíttatott át még az 1510-es években.

18 ( 15-16. kép) A Tolna megyei Nyéken is e pécsi kör egyik darabja bukkant föl - itt Dombay János építkezett 1523 után, akárcsak a Tolna megyei Dombon is, amelyet ma még csupán forrásokból ismerünk.

4

" A pécsi eredetű épületelemek sora a régióban remélhetőleg még bővülni fog - Koppány Tibor már eddig is sokat azonosított közülük. A faragványok stílusa, egyre esendőbb provincializmusa, egyszerűsödése ama vernakuláris stílus felé mutat,

50 amely csak a 16. század második felétől lesz igazán jellemző a magyarországi reneszánsz építészetben, s amelyet „népies"-nek nevez, hanyag nemtörődömséggel, a szakirodalom. Ez a fajta sematizálódás, geometrikus egyszerűsödés egyébként a kelet-magyarországi, a pécsieknél valamivel későbbi reneszánsz faragványoknak is jellemzője lesz, ami általános stílustendencia lehetett a század második-harmadik évtizedétől.

51 Hangsúlyozni szeretném, hogy ennek a jelenségnek a „népies"-hez semmi köze nincs, amint annak a mezzamajolika-műhelynek sincs, amely ugyanebben az időben tevékenykedett Pécsett. E majolika edények díszítményei valóban durvák a 15. századi faenzai készítményekhez képest, de a mezzamajolika EszakTtáliában is szakasztott úgy nézett ki ekkor, mint Magyarországon.

5- Hogy az all'antica formanyelv miként tagozódhatott be a 16. század elején is virágzó késő gótikus művészeti kultúrába, arra egy nemrégiben előkerült sírkő a példa.

53 Pécsett, a volt domonkos templom ásatásán Kárpáti Gábor feltárt egy kétcímeres sírkövet, amelynek körirattal szegélyezett középső mezejét két gótikus négykaréj foglalja el, mint valami kőrács, a sarkokban stilizált, szépen formált delfinekkel: a hagyományos heraldikai kompozíciót a reneszánsz motívumok kísérik térkitöltő elemként, s talán - ókori mintára - a Boldogok Szigetére való képi utalásul. A helyi mészkőből való sírkő biztosan a városban készült. Pécsett találtak koszorúval és tabula ansatával dekorált reneszánsz sírköveket is, vörösmárványból, amelyeknek Esztergomból és Budáról eredeztethető típusa itt korábban ismeretlen volt előttünk.

54 III. Források és interpretációik Az erősen archeológus szemléletű magyarországi reneszánsz építészettörténetírásba valósággal berobbant Feuerné Tóth Rózsa, aki az 1970-es években több cikket is írt a hazai humanista művészetelméletről. Teoretikus indíttatású kutatásai közül most csupán egyet emelnék ki, azt, amelyik - az elméletet praktikumra fordítva - a munkaszervezet felől közelítette meg az itáliai reneszánsz építészet hazai importjának problémáját. Leon Battista Alberti ornamentum-elmélete - jóllehet az itáliai scalpellinók aligha olvasták a De re aedificatoriát - hirtelen nyilvánvalóvá tette, hogy a reneszánsz faragványok többsége önhordó szerkezet része, s a nyíláskeretek, gyámkövek, pilaszterek maroknyi olasz (és itáliai tanultságit dalmát) scalpellino munkájaként is valóságos all'antica paradicsommá varázsolhatták az egész budai palotát.

55 Ebből a nézőpontból az új stílus elterjedése, vagyis perifériális megjelenése is adott volt. Feuerné - sajnos túl korán lezárult - kutatásaiban in nuce benne volt a lehetősége annak, hogy a magyarországi reneszánsz építészet történetét újra lehessen írni.

56 Bár a megélénkülő részletkutatások többségükben nem ezen az úton haladtak tovább, mégis jelentős részeredményekhez vezettek. Fontos esemény volt a már sokat emlegetett márga felfedezése, és e kőanyag bányahelyeinek lokalizálása Buda környékére.

37 Hála ennek a - főleg az Országos Műemlékvédelmi Hivatal köreire korlátozódó - archeológiai tevékenységnek, az utóbbi időben nagyságrendekkel többet tudtunk meg a kora reneszánsz építészetünkről. Most mégsem ezeket az újdonságokat elemezném tovább - eléggé ismertek már -, ha-