Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Engel Pál – Lővei Pál: Sokpecsétes oklevelek 1323-ból és 1328-ból

Boleszló érsek pedig Piast herceg volt. (Társadalmilag és heraldikailag a Nagymartom- és a Zsámboki-rokonság a nemzetségek közé számítható.) A legértékesebb információkat azok a darabok szolgáltatják, amelyek nemzetségi címert ábrázolnak. Mintánkban a Balog (1328: 18), Csák (1323: 8), Gútkeled (1323: 5, 1328: 31), Hahót (1328: 17), //«fer (1323: 11, 1328: 13-14), Hermán (1323: 4, 1328: 11) és Péc (1328: 25) nem, valamint a Nagymartoniak (1323: 9, 1328: 7) ismert címere fordul elő. Fontosságukat jelzi, hogy Lampert országbírónak a Hermán nemhez tartozását egyedül pecsétje bizonyítja, és utódát, Köcski Sándort is kizárólag pecsétje alapján szokás Héder nembelinek tartani.

9 (Véleményünk szerint az ő esetében felvett címerről van szó.) Szécsényi Tamás vajda pecsétjén szokatlan pajzstartóként látható a kinövő koronás oroszlán (1328: 6), amelyet később a Kacsics nem rokon családai (Geréb, Harinnai) is használtak.

10 Az Aba nemhez tartozó Nekcsei Demeter, mint láttuk, nem a nemzetség sasos címerével élt, hanem a sajátjával. A többi pecsét közül a Piast (1313: 1) és a Druget családé (1328: 8, 9), valamint Doncs mesteré (1323: 6, 1328: 10) számít közismertnek. Nem ismerjük a Smaragdus (Somrákos) vajdától származó Zsámboki-rokonság címerét. Mintánkban a rokonságot Atyai (Kükéi) „Szár" László nyitrai ispán reprezentálja, az ő pecsétjének sisakdísze szembeforduló női fejet ábrázol két sasszárny között (1328: 30). Ez azonban tökéletesen különbözik rokona, Zsámboki (Gilétfi) Miklós nádor címerétől.

11 Az 1328. évi oklevélen függ az egyébként ismeretlen Mihály bolondóci várnagy pecsétje, címerében széttárt szárnyú sassal (1328: 26). Ez idő szerint egyetlen olyan személyről tudunk, akit a körülményei alapján azonosíthatunk vele, ez pedig az Aba nemzetség szikszói (aszalói) ágához tartozó Marhard fia Mihály, aki korábban (1311-15) I. Károly újvári ispánja volt. Az azonosítást támogatja, hogy az Abák címerállata a sas volt, gyengíti viszont, hogy széttárt szárnyú helyzetben csak a Kompoltiak és a Lapispatakiak címeréből ismerjük.

12 Okleveleink megismertetnek ezeken kívül Hencfi János budai rektor (sün, 1328: 12), Trentel Miklós pozsonyi ispán (mókus, 1328: 16) és Magyar Pál gimesi várnagy (lúd, 1328: 29) pecsétjével. Közülük Treutelról elképzelhető volna, hogy valamely úri nemzetség sarja volt, e feltevés ellen szól azonban, hogy az unokatestvérétől, Lépes Miklóstól származó váraskeszi Lépes családnak nem mókus, hanem őstulokfej volt a címerében.

13 Fennmaradt Ozorai Sándor (1328: 19), Becsei Imre (1328: 28) és Gönyűi (Csór) Tamás (1328: 32) pecsétje, illetve jelvénye is, de ábrájukból csak annyi vehető ki, hogy madarat ábrázolnak. Ozorai származásáról semmit sem tudunk, utóda nem maradt, így nem dönthető el, hogy nemzetségi címerről van-e szó. Becsei leszármazóiról, a bátmonostori Töttösökről tudni, hogy kakast viseltek a címerükben,

14 Gönyűi Tamás fia, János 1380. évi pecsétje

15 azonban nem emlékeztet az apjáéra. ADATTÁR Rövidítések Bandi 1982 Bandi Zsuzsanna: A Magyar Országos Levéltár Anjou-kori pecsétkiállítása, 1982. szeptember 22-től. Levéltári Közlemények, 53, 1982, 1. 165-199. Bárczay 1897 Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve. Bp., 1897. Bertényi 1976 Bertényi Iván: Az országbírói intézmény története a XIV. században. Bp., 1976. Bodor - Fügedi - Takács 1984 Bodor Imre - Fügedi Erik - Takács Imre: A középkori Magyarország főpapi pecsétjei a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának pecsétmásolat-gyűjteménye alapján. Szerk. Bodor Imre. Bp., 1984.