Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Bozóki Lajos: Visegrád vára és tornyai. Néhány gondolat az erődített tornyok katonai és szimbolikus értelméről

Jon (dunjo, dongón), a latin dominium szóból ered és a középkori szóhasználatban a vár, vagy uradalom egy részét jelenti, azt a helyet, ahol az urasági hatalom manifesztálódik. A „donjon" kifejezés a régi szövegekben olyan épületre, vagy épületegyüttesre vonatkozott, amely az uraság vagy várnagy rezidenciája volt, függetlenül azok építészeti formáitól. (Mesqui i. m. 89-90.) Mesqui a lakótorony leírásához a „tour maîtresse", illetve a „tour résidence" kifejezést használja. Azokat a tornyokat pedig, ahol hiányoznak vagy minimálisak a lakófunkciót kiszolgáló eszközök, a „tour beffroi" gyűjtőfogalom alá sorolja be. (Mesqui i. m. 92-94.) Az utóbbi kifejezés egyébként harangtornyot és várostornyot is jelöl. A definíciós kérdésekhez ld. még: Feld István: Középkori várak kutatásáról. Műemlékvédelem, 35, 1991, 1. 197-219. különösen: 212. 8. A Salamon-torony Anjou-kori átépítéséről, a 14. századi toronypalotákról és funkcionális elrendezésükről ld. Bozóki Lajos: Lakótornyok a késő középkori toronypaloták. A visegrádi vár 14. századi szerepének kérdéséhez. Műemlékvédelmi Szemle, 6, 1996, 1. 9-24. 9. Ennek keltezéséhez ld. Búzás Gergely - Szőke Mátyás: A visegrádi vár és palota a 14-15. században. In: Castrum Bene, 2. 1990. Várak a későközépkorban. Bp., 1992. 132. és 138. 3. jegyzet 10. Szentpétery, Emericus: Scriptores rerum Hungaricum tempore ducum regumque stripis Arpadianae gestarum. 1. Bp., 1935. 113-114. 11. A belső vár egykori kortinafala, amely a mai paloták külső falazatával azonos, csak részben tekinthető 13. századinak. A falkutatás során sajnos nem lehetett mindenütt pontosan meghatározni ezeket a szakaszokat lévén, hogy a legutóbbi helyreállítás után ezek a részek már kutathatatlanná váltak. Mindamellett az egykori kortinafalban számos falelválást, átfalazást sikerült feltárni. Ld. még a 12. jegyzetet is. 12. 1997-ben. Az ásatást Iván László régész (Visegrád, Mátyás Király Múzeum), a falkutatást jómagam végeztük. Már a tavalyi falkutatás során feltűnt, hogy az északnyugati palota északi és nyugati falában másodlagosan felhasznált kőfaragványok vannak, valamint az, hogy a korábban 13. századinak gondolt északi, eredetileg erődítésfalban, a fal teljes magasságában elválás mutatkozik. 1997-ben sikerült tisztázni, hogy az északnyugati palotától délre húzódó, kétrétegű nyugati kortinafal belső rétegéhez egy, addig a kutatás során nem ismert falszakasz kapcsolódik. Az említett kétrétegű kortinafal belső rétege mellett a külső falréteg alapozásában 1965-ben számos 13. századra keltezhető kerámia töredék került elő. Megjegyzendő még, hogy a belső, kb. 70 cm széles és 1,70 m magas, legkorábbinak tartható falréteg az északnyugati palotában is folytatódik, csorbulatát a külső homlokzaton az 1996-os falkutatás során sikerült megtalálni. 13. Engel Pál: Az ország egyesítése. I. Károly Róbert küzdelme az oligarchiák ellen (1310-1323). Századok, 122, 1988, 1. 132. 14. Schönerné Pusztai Ilona: Beszámoló a visegrádi Fellegvárban készülő rekonstrukciós munkákról. Műemlékvédelem, 27, 1983, 4. 237. Szőke Mátyás 1977-es falkutatásából ugyanis az derült ki, hogy az első periódusú falréteg meglehetősen keskeny. Arra legfeljebb egy favázas emeletet lehetett építeni. 15. Ez utóbbi keltezéséhez szintén az 1997 évben végzett kutatás adott némi támpontot. A ciszterna külső falgyűrűjét ugyanis már feltöltésbe alapozták, ellentétben a 13. századra keltezhető kortinafal ide eső szakaszával, amelyet szabadon falaztak és a sziklára alapoztak. A jelenleg itt álló északnyugati palotát, - mely másodlagos a ciszternához képest - a késő Anjou-korra keltezhetjük (ld. lejjebb), és az udvar szintsüllyesztése után kellett hogy megépüljön. A palota udvari falának ugyanis már a ciszterna külső falgyűrűjéhez, illetve a keskeny, lefaragott sziklaperemhcz kellelt alkalmazkodnia. Csak ezzel magyarázható az épület udvari homlokzatának megtörése ezen a ponton. 16. Schönerné i. m. 237. 17. Mollay, Karl: Die Denkwürdigkeiten der Helene Kottanerin (1439-1440). Die ältesten Deutschen Frauen Memorien. Arrabona, 7. Győr, 1965. 237-296. Kottaner Jánosné az 1440. február 20-ról 21re virradó éjszakán két társával lopta el a koronát a visegrádi várból, hogy azután a lopott koronával az özvegy Erzsébet királyné újszülött gyermekét királlyá koronázza. 18. Kottanerné előadása szerint a betöréshez szükséges reszelőket az asszonyház kályhája, vagy kandallója fűtésére szolgáló tűzifa alá rejtették: „Nue lag ain wenig holz von dem ofen, da mint man in solt haiczen." Mollay i. m. 261-262. 19. Dolguk végeztével Kottanerné a reszelőket az asszonyház árnyékszékébe dobta: „und ich warf die feil in das secret, das in den frawczymmer ist, di wirt mann die feli inn vinden wann man es aufpricht zu ainem warczaihen." Mollay i. m. 263. Ez egyben arra is bizonyíték, hogy az árnyékszék ejtőcsatornás volt. 20. Az ellopott koronát ugyanis „die trueg man durch die Kapellen aus, dar Inn rast sand Elspet". Mollay i. m. 263. 21. Az asszonyházban lévő kis szobába („Klein Stuben") a kápolnán keresztül jöttek Kottanernéért: „Da Kam der do min mier was in den nochten durch die Kapellen an die tüer und kokhat an." Mollay