Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Bozóki Lajos: Visegrád vára és tornyai. Néhány gondolat az erődített tornyok katonai és szimbolikus értelméről

A bonyolult kontúrok, halmozott tornyok, pártázatos falak azután a 19. század második felének romantikus kastélyépítészetében kapnak újra fontos szerepet. Ez az a kor, amely újra felismerte és felhasználta ezeknek az építészeti formáknak a tartalmi jelentőségét, és mind a korszak világi építészetében, mind a műemléki rekonstrukciók esetében gazdagon alkalmazta. Ezt példázza többek között a visegrádi alsóvár lakótornyának múlt század végi helyreállítási kísérlete is.

58 Az építészeti formák szimbolikus jelentésének kontinuitásához a romantika középkori elemekkel átitatott építészete nagy mértékben hozzájárult, és a korszak középkorról, középkori építészetről kialakított felfogása még sokáig hatott mind az irodalomra, mind a képzőművészetre, és olykor hatással volt a középkori épületek elméleti rekonstrukciójára is.

59 JEGYZETEK 1. Sources d'Histoire médiévale, IX

e - milieu du XIV

e siècle. Red. Ghislain Brunei, Elisabeth Valou, Paris, 1992. 331. A latin szöveget részleteiben közli Enlart, Camille: Manuel d'archéologie française. 2. Paris, 1904. 497-498. 2. Úgy tűnik, a mai napig nem egyértelmű a kifejezés értelmezése, miszerint a „super dunjonem" egy földhalmon emelt sáncvárra vonatkozik, vagy a birtokegyüttesre, ld. Sources d'Histoire médiévale, IX

e - milieu du XIV

e siècle. 331. Ráadásul Lambert következetesen a „domus" kifejezést használja s nem a „turris"-t, amikor egy komplex főúri rezidenciát ír le és magában a szövegben sincs explicit utalás toronyra. Jean Masqui a középkori francia rezidenciákat tárgyaló monográfiájában tagadja, hogy a krónikás által leírt lakóépület torony lenne, jóllehet a szöveg három egymás fölötti szintről beszél. Ld. Mesqui, Jean: Châteaux et enceintes de la France médiévale. 1. Paris, 1991. 94. és Enlart i. m. 498. Maga a későbbi „donjon"-ként használt kifejezés először 1160-ban fordul elő egy közepes Aeneas szövegben, ld. Earousse Dictionnaire de l'ancien français. La Moyen Age. Paris, 1992. 183. valamint a 6. jegyzetet. 3. Enlart i. m. 497. 4. Enlart i. m. 497. 5. Enlart i. m. 498. 6. A lakótoronytól megkülönböztető „öregtorony" fogalmat Gerő László vezette be a várépítészetet tárgyaló szakirodalomba. „Előfordul, hogy utolsó menedékként a vár legerősebb és legjobban védhető pontjára helyezett torony szolgál, melyet öregtoronynak nevezünk." Gerő László: Magyarországi várépítészet. Bp., 1955. 51. Jóllehet az öregtorony kifejezést mint, a „donjon" magyar megfelelőjét Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztyén, román és átmenet stylű mű-emlékeinek rövid ismertetése. Bp., 1876. 159-169. c. művében használta először. 7. Lakótoronynak tekinthető véleményem szerint minden olyan szabadon álló, több szintes fa- vagy kőépület, amelyet alapterülete, falvastagsága, felszereltsége (árnyékszék, kandalló), nyílásrendszere, alkalmassá tesz a rezidenciális és katonai szerep együttes ellátására. Az öregtorony ezzel szemben szűk belső terével, a felszereltség olykor teljes hiányával, keskeny nyílásaival csak a katonai-védelmi funkció ellátására alkalmas. Ezek mellett a tornyok mellett rendszerint mindig ott találjuk a lakóépületei, palotát (Hollókő, Szigliget, Szepes [Spisské Podhradie]). Számos esetben a tornyok szerepe inkább csak reprezentatív. Ebben az esetben a torony mint a hatalmat legjobban kifejező építészeti forma van jelen, lakófunkciója erősen korlátozott, védelmi ereje pedig inkább csak szimbolikus. Ilyen a 14. században épült városi várak többsége, beleértve a budai Anjou-vár István-tornyát is. Ez utóbbi sem tartható lakótoronynak. (Vö. Korai magyar történeti lexikon. Szerk. Kristó Gyula. Bp., 1994. 393.) A várakkal foglalkozó magyar szakirodalomban Henszlmann Imre óta a francia nyelvből átvett „donjon" kifejezés is gyakran használatos. Marosi Ernő a fent említett lexikon szócikkében is, úgy tűnik szinonimaként használja a „reprezentatív, legintimebb lakóhelyiségeket, kincstárat, kápolnát is magában foglaló" késő középkori lakótorony típus (Karlstein, Visegrád és a már említett István-torony) meghatározásához, ld. (Korai magyar történeti lexikon, i. m. 398.) Az épülettípusok definíciós határait némileg összemosó és a francia nyelvű szakirodalomban a kaputornyok kivételével minden toronyszerű katonai jellegű épületre használatos „donjon" kifejezés helyett Jean Mesqui a már említett munkájában árnyaltabb, a különböző funkciójú toronytípusok meghatározásához inkább alkalmazható terminológiát kísérel meg használni. Mesqui szerint a don-