Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Bozóki Lajos: Visegrád vára és tornyai. Néhány gondolat az erődített tornyok katonai és szimbolikus értelméről

2. kép. A nyugati palota. Archív felvétel, 1950 körül is.

15 A fellegvári építkezéseknek az 1335-ös király találkozóra már bizonyosan be kellett fejeződniük, hiszen egy ilyen reprezentatív rendezvény megtartásához Károly Róbert városi háza önmagában kevés lett volna. A vár következő átépítése az Anjou-kor végén történhetett. Az udvarszint lesülylyesztése után megépült a jelenlegi északnyugati palota. (4. kép) Az épület erre az időre keltezhető fennmaradt részlete az a szamárhátívekkel tagolt csúcsíves ablak, amelyhez hasonlóak egykor az egész udvari homlokzatot díszítették. (5. kép) Szintén ebben az időszakban történt a nyugati, dunai palota egy emelettel történő megmagasítása is: erről az in situ megmaradt ablakok elszedett szárkövei tanúskodnak. (2. kép) Az udvari falat belülről köpenyezve az északi szobát immár deszkaburkolattal látták el.

16 Feltehetőleg már 1323-tól a várban őrizték a magyar koronázási ékszereket, melyről 1440-ből írott forrás is tanúskodik. Kottaner Jánosné Wolfram Ilona emlékiratában beszámol a magyar királyi korona Visegrád várából történő ellopásáról.

17 Kottanerné bécsi patríciusasszony, aki V. (Habsburg) Albert király feleségének, utóbb özvegyének, Erzsébet királynénak az udvarhölgye volt. Beszámolójában a Fellegvár 1440-es állapotáról, néhány épület funkciójáról sok mindent elárul. Kottanerné megemlíti, hogy az asszonyház - mely a királynői rezidenciát is magában foglalta - fűthető volt,

18 és árnyékszékkel is el volt látva,

19 továbbá, hogy a várkápolnába - ahol Szt. Erzsébet ereklyéjét tartották

20 - az asszonyházból közvetlenül lehetett bejutni.

21 A kápolna 13. századi titulusa alapján nagy valószínűséggel az öregtoronyban volt,

22 amelyhez közvetlenül, másodlagosan épült az árnyékszékkel is ellátott északkeleti palota. így a már meglévő északnyugati palota és az öregtorony közötti északi falszakasz került beépítésre, megszüntetve az északnyugati palota keletre nyíló oldalbejáratát. Ez az épületszárny a már említett csúcsíves, udvari ablaka alapján a 14. század utolsó harmadára keltezhető, tehát a mellé beépült palotának, amely magába foglalta az új királynői lakosztályt is, 1440 előtt, de a 14. század utolsó harmada után kellett elkészülnie. Kottanerné visszaemlékezéseiben többszőr is említi, hogy a koronát egy boltozott helyiségben őrizték, ahová egy elő-