Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)

Marosi Ernő: Pentimenti. Korrekciók a 14-14. századi művészet képén

latban felújított nápolyi származtatással,

12 az illusztrált történeti munkaként koncipiált Krónika modernségének felismerésével. Johannes Aquila - különösen veleméri önarcképének viselettörténeti vonatkozásai okán, s nem utolsó sorban a Krónika újabban cáfolt, késői, 1370 körüli datálása alapján - a magyar irodalomban régóta mint a Képes Krónika stíluspárhuzama szerepelt. Ezt az álláspontot most megerősítik azok a vélemények, amelyek itáliai tanulmányainak hagyományos feltevése helyett - benne az ausztriai-csehországi italizáló tendencia képviselőjét látják, kifejezett utalással is Johannes von Neumarkt Liber viaticusára. Pl. a veleméri Szent Anna (Johannes Aquila egyik olyan invenciója, amelyet Bántornyán, az északi falon műhelye is mérvadó mintaképként használt) tényleg a prágai kódex nevezetes Madonnájának stílusrokona.

13 Az 1350-es évekbeli stílus s a csak az 1370-es évek végétől dokumentálható festő működésének időbeli távolsága jól megfelel Johannes von Radkersburg szociológiai helyzetének, „elmaradottságának", ami egyébként nem nagyobb, mint pl. a Stuttgartban őrzött mühlhauseni oltár időbeli távolsága Theodericus mestertől. 2. A „közép-európai stílus" sok tekintetben üres kategória, mindenesetre szegényesebb és sporadikusabb emlékanyag tölti ki, mint a szomszédos, központjaik művészetének emlékeit szerencsésebben megőrző országokban. E keretben remélhető, hogy mind inkább kézzel fogható jelleggel legyen felruházható a magyar Anjou-udvar művészete, amelynek Nag)' Lajos-kori fázisát az eltelt idő kutatásai részben félreértések eloszlatásával, részben jelentős emlékcsoportokkal világították meg. Különösen fontos az a két szobrászati együttes, amelyeket - még feldolgozásuknak befejezése előtt - először a Pannónia regia kiállításon mutathattak be.

14 Jelentőségük elsősorban abban áll, hogy - számos, sikertelen kísérlet után (ugyanis a Nagy Lajos-kori János kőfaragómesternek való attribúciók meghiúsulása

15 után alighanem hasonló sorsra jut a budai Nagyboldogasszony-templom déli kapuzatának szobrászati dísze is) - arcot nyer bennük az udvar szobrászata. Közös eredetük a pilisi figurális töredékek és a pécsi Aranyos Szűz Mária-kápolna épületéhez tartozónak látszó, nagyobb formátumú faragványok egyező formai sajátosságai alapján valószínű. Azt pedig, hog)' ez a közös forrás az udvar művészete, elsősorban Henrik pilisi apátnak az apátság 1357-es visitatiója során való beiktatása, valamint a Nagy Lajos diplomáciájában, így később az aacheni kápolnaalapításában játszott szerepe valószínűsíti. A stíluseredet kérdésének feltevése így nemcsak a művészettörténeti rutin része, hanem egyben az udvari kultúra kapcsolataira is vonatkozik. Aligha csupán a megrendelő személyes orientációs lehetőségeivel, „az építtető Henrik apát származásával és a Birodalom területén végzett diplomáciai tevékenységével állnak szoros összefüggésben"

16 a pilisi szobrok dél-németországi stíluskapcsolatai, hiszen az Augsburgban, Münchenben meggyőzően felismert stíluspárhuzamok Bajor Lajos udvari művészetének körébe vezetnek. Suckale monográfiájának - a „rottweili stílus" korábbi konstrukciójával szemben - legfontosabb eredménye ez udvari művészet rajna-pfalzi gyökereinek és határozott politikai reprezentatív tartalmának igazolása.

17 Nem teljesen magától értetődő Pilisen 1358 táján mintegy két évtizeddel korábbi mintaképek választása, ezért feltehető a Pilisen és Pécsett is dolgozó műhely már korábbi magyarországi jelenléte. A Wittelsbach-hagyományhoz fordulásnak viszont az 1350-es évek végén, Nagy Lajos és IV. Károly konfliktusai - és Lajos személye körül a császár letételére szőtt kombinációk - idején határozott politikai értelme is lehetett.

18 Nem zárható ki - különös tekintettel arra, hogy Pilis vizitációját a reini apát végezte - a stájer ciszterci apátság közvetítő szerepe sem. Rein gótikus épületeiből nem sok maradt, e korbeli művészetét azonban igen hitelesen képviseli Maria Straßengel 1346-1355 között emelt zarán-