Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)

közreadásának hatalmas feladatát elindítani. A Műemlékek Ideiglenes Bizottságának, majd a Műemlékek Országos Bizottságának kezdettől fogva haláláig aktív tagja volt. Végül főpapként egy máig aktuális programot hirdetett meg: a szemináriumi oktatásban az egyházművészet ismerete mellett a régi egyházművészeti alkotások gondos megőrzésének és a műemlékek helyreállításának bevezetését.

17 írásaiban a műemlékvédelem széles társadalmi felkarolását és megértését siirgette, és már klasszikussá vált jelmondata: „Őrizzük, tartsuk fenn emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ez által is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen és kétesebb a jövő!"

18 Rómer Flóris (1815-1889) bencés rendi természetrajz tanárként kezdte pályafutását Győrben, majd Pozsonyban. 1848-ban önként állt be a honvédek közé és végigküzdve a szabadságharcot, öt évig raboskodott. 1857-ben tért vissza Győrbe, és ekkor kezdett fiatalkori barátjának Ipolyi Arnoldnak hatására régészettel foglalkozni. 1858-ban a győri bencés gimnáziumban megalapított természetrajzi és régészeti gyűjteménye az ország első vidéki méizeuma volt. 1860-ban jelent meg: A Bakony, természetrajzi és régészeti vázlat című könyve, s a következő évben, 1861ben már az Akadémia levelező-, majd 1864-ben rendes tagjává választották. 1861ben Pestre jött, ahol az Akadémia levéltárosa lett. 1864-től 1873-ig az Archaeologiai Közleményeknek, majd 1869-től 1872-ig az Archaeologiai Értesítőnek szerkesztője volt, és mindkettőnek állandó munkatársa, a Közleményekben folytatva az Ipolyi által megkezdett Régészeti Krónikát. Tudományos munkássága - eltérően Henszlmann és Ipolyi művészettörténeti irányától - elsősorban régészeti téren bontakozott ki, ami végül a Nemzeti Méizeum Érem- és Régiségtárának igazgatói állásába emelte. A műemléki értékek gyűjtését is a régészeti „terepbejárások" mé»dszerével folytatta, gyalog, kocsin, szekéren beutazva az országot, éiti jegyzetkönyveiben és vázlatkönyveiben rögzítve azokra vonatkozó feljegyzéseit, megállapításait, amelyek máig is pótolhatatlan történeti forrásai a magyar műemlékállomány 19. századi állapotának.

19 A Műemlékek Ideiglenes Bizottságának megalakításától kezdve, majd a Műemlékek Országos Bizottságának haláláig tagjaként szolgálta a műemléki értékeknek nem csak számbavételét és dokumentálását, hanem védelmét is. Ezirányéi munkásságát és felfogását ismét egy ma is időszerű idézettel jellemezzük és zárjuk: „Van szerencsénkre egy általános bűnbakunk, a tatár-török pusztítások. Saját szégyenünket ezen dúlókra kenjük, de azt mélyen elhallgatjuk és bölcsen elnézzük, hogy ahol még tatár nem pusztíthatott, hová a török a lábát sohasem tette szintén csak ugyanazon szórnom tapasztalást tesszük s hogy legújabb időben, mintegy szemünk láttára naponRómer Flóris utijegyzőkönyve. V. 89. p. OMvH Könyvtár ltsz. 899. A Central-Commission felvételeiből.