Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Valter Ilona: A Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottsága és annak működése (1858-1872)

dulásokat". 1872-ig évről-évre támogatta a bizottság Rómert és Henszlmannt régészeti utazásaikban, melyek hathatósan segítették a hazai emlékek megismerését, mert az utazások eredményeit azonnal közzétették.

17 Rómer Flóris sokirányéi működésének, érdeklődésének bemutatására most nincs mód. Csak néhányat sorolunk fel: felkarolta a prehistorikus kutatások ügyét, gyűjtötte a római kori feliratokat, emlékeket, járatos volt a középkori építészetben, érem- és pecséttanban, könyvet írt a középkori falképekről. Fáradhatatlanul járta be az ország minden zugát és úgy ismerte a hazai emlékeket, mint senki más. 1868-től ő volt a pesti egyetemen az archeológia professzora és tanítványait is lelkesítette az új tudomány gyakorlására. Hampel József írta róla: „Tudott a szaknak jóindulatéi, tevékeny barátokat szerezni ... Mint jó tábornok csapatai minden mozdulatairól, úgy értesült ő segédei útján mindenről, ami szakmája körében történt, és adott számot az arch, bizottság ülésein, éigy hogy azokban az években, amikor ő volt az előadó, e bizottság tényleg azzá vált, amivé alapítói, Wenzel és Toldy tervezték, az összes archaeolé>giai törekvések gé>cpontjává".

18 Az Archaeologiai Értesítőben és egyéb folyóiratokban közzétett felhívásoknak meg volt az eredménye. Igen nagy számú értesítés, bejelentés érkezett a bizottsághoz az ország kölönböző tájain talált régiségekről. A bizottság feladata volt mindezek eredetiségét megállapítani és gondoskodni arról, hogy a Magyar Nemzeti Méizeumba juttassa. Az Archaeologiai Bizottság dotációjának egy részét ásatások támogatására fordította, melyeket általában a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályával együtt végeztek. 1869-ben, Érdy János nyugalomba vonulása után Rómer Flórist kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őrévé. Kilenc évi működése alatt a régiségtár többet gyarapodott, mint az elmúlt évtizedekben együttvéve.

19 Csak néhányat említémk a korszakból a bizottság által támogatott ásatásokból. Szőny-Brigetioban a római kori település feltárása, Óbudán Aquincum fekvésének és emlékeinek vizsgálata, valamint a Victoria-téglavető területén található emlékek feltárása, a Hajé)gyári sziget római emlékeinek kutatása. Ekkor szerepelt a közérdeklődés előterében Árpád sírjának és Fehéregyházának vizsgálata, és ekkor végzett ásatásokat a bizottság megbízásából Henszlmann Imre Kalocsán és folytatta a székesfehérvári bazilika feltárását, amellyet 1882-ben újra kezdett. Fontos feladatának tekintette a bizottság az emlékek rajzol tatását. Igen jelentős például, hogy megszervezte a középkori falképek lemásoltatását, 1864-1865-ben megszerezte Varsányi János igen értékes rajzanyagát, megbízást adott Storno Ferencnek műemlékek rajzolására.

20 Az Archeológiai Bizottság feladatai közé tartozott, hogy műemléki helyreállítások ügyében is tanácsot adjon. így a darázsi, máriafalvi, szamostatárfalvi, őraljaboldogfai és demsusi templomok helyreállítása ügyében. 1871-ben a lébényi templom helyreállításának felügyeletét vállalták el. Felkarolták a visegrádi, a németújvári vár ügyét és megbízásukból Schulz Ferenc építész a magyarországi török emlékekkel foglalkozott.

21 A Helytartótanács 1861. február 23-án levelet intézett az Akadémia elnökségéhez: „az építészeti és műemlékek fenntartására és megőrzésére felállítandó országos központi bizottmányra nézve felhívja az Akadémiát ... miképpen lehetne az Archaeologiai Bizottság műké»désével egybehangolni, s annak eljárását a Nemzeti Múzeum régiségtárának szempontjából legcélszerűbben szervezni". Az Archaeologiai Bizottság 1861-ben javaslatot készített a Helytartótanács számára az Országos Műemléki Bizottság felállítására, állandóan alkalmazhaté», vagy csupán alka-