Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Valter Ilona: A Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottsága és annak működése (1858-1872)

(1847-ben) Szeremley Miklós Visegrád-albuma, egy évdzed múltán Kubinyi - Vachot kötete és a Rohbock metszeteivel díszített Magyarország és Erdély eredeti képekben sorozatának megjelenése jelzi ezt. Nem hiányzott „a költészet varázsfénye" sem: ezt az aurát nemsokára legfőképp Arany János epikája teremtette meg a honi emlékek köré, nem utolsó sorban a nemzeti régiségtudomány tanulságaira is támaszkodva.

3 Henszlmann Imre 1848-ban tovább fejlesztette a Toldy Ferenc felhívásában foglaltakat. Az első felelős magyar minisztérium felállítása után javaslatot tett a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a műemlékek védelmével megbízandó régészeti bizottság felállítására.

4 Erre azonban már nem kerülhetett sor, mert az 1848-1849es szabadságharc igénybe vette a nemzet minden szellemi és anyagi erejét. Az 1848as országgyűlés csak egy törvényjavaslat beterjesztéséig jutott az archeológia és a műemlékek ügyében. A levert szabadságharcot követő abszolutizmus alatt azonban - érdekes módon - az archaeologia és a műemlékek ügye nyugalmasan továbbfejlődött. I. Ferenc József az 1850. december 31-én kelt császári rendelettel az építészeti műemlékek felkutatására és fenntartására központi állami bizottságot hozott létre és ennek hatáskörét Magyarországra is kiterjesztette.

3 A bécsi székhelyű Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale működését tevékenységének 1853-as tényleges kezdetétől, egészen 1861-ig, az abszolutisztikus kormányzatot felfüggesztő októberi diplomáig a magyar tudományos közvélemény pozitívnak ítélte. A bizottságnak minden egyes helytartótanácsi kerületben voltak felügyelői és levelezői: mérnökök, tanárok, iskolai főigazgatók, plébánosok mellett a püspöki karban is voltak segítői. Ipolyi Arnold, a sokoldalú tudományos képzettséggel bíró zohori plébános, Paur Iván, a Széchenyiek soproni levéltárosa, a politikai fogságból kiszabadult Rómer Flóris bencés tanár sem tartották hazafias érzelmükkel összeférhetetlennek, hogy a hazai műemlékek megmentése érdekében az idegen intézményt támogassák. Külföldi szakemberek ekkor kezdték tanulmányozni múltunk emlékeit, és fedezték fel, hogy nálunk is milyen jeles emlékei találhatók a román, a gót és a reneszánsz építészetnek. Az idegen kutatók: Eitelberger, Heider, Bock közzé tették tanulmányaikat hazánk műemlékeiről, ugyanakkor Ipolyi, Henszlmann, Rómer is idegen nyelven adták ki értekezéseiket. Az európai szakirodalom kezdett tudomást venni hazánkról, műemlékeinkről. A hazai és külföldi szakemberek között személyes és tudományos irodalmi kapcsolatok jöttek létre és ennek a hazai régészet és műemlékvédelem - különösen a magyar Archaeologiai Bizottság megalakulása után - igen nag)

7 hasznát vette.

6 A Bécsben székelő bizottság működése ugyanis nem akadályozta a Magyar Tudományos Akadémiát abban, hogy amint a körülmények lehetővé tették, a hazai archeológia és műemlékvédelem ügyét saját intézménye kereteiben kívánja intézni. Az előfeltételek kedvező alakulása között újította fel az 1847-es eszmét az Akadémia. 1858. január 4-i ülésén Wenzel Gusztáv vetette fel azt ajavaslatot, hogy az Akadémia állítson fel Archaeologiai Bizottságot. A bizottság rövidesen meg is alakult ésjórészt ugyanazon szakembereket láthatjuk most is az új bizottság tagjai sorában, akik a negyvenes évek végén a magyar régészet-műemlékvédelem ügyét felkarolták. Az elnök Kubinyi Ágoston jegyző - előadó Wenzel Gusztáv. Az alapító tagok között, történészeken és irodalmárokon kívül, különösen a Nemzeti Múzeum akkori tisztségviselői, Erdy János és Kubinyi Ferenc képviselték az archeológiát. A tagok között találjuk