Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)
D. Mezey Alice – Szentesi Edit: Az állami műemlékvédelem kezdetei Magyarországon. A Central-Comission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale magyarországi működése (1853-1860)
mélyeket viszont a rendőrség véleményezte „politikai megbízhatóság" tekintetében, s ezen a szűrőn nemcsak a Kossuth-kormányzatban hivatalt vállalt vagy nemzetőrként harcolt, s így szóba sem jöhető régiségtanászok, de olyan személyiségek is fennakadtak, mint gróf Waldstein János, ugyanekkor például a bécsi műegylet elnöke, mert a rendőrséggel konzultált kormányzóság ellenvéleménye szerint egyszer azt a kijelentést tette, miszerint a mostani kormányzati rendszerrel nem ért egyet, a kormánytól állást nem fogad el és a kormánnyal ellenzékben levő ó-konzervatív párthoz tartozik. Ezzel szemben például Fábry Ignác kassai püspök „...a jó hazafinak és birodalmi polgárnak megfelelő jó irányban meglehetősen magányosan áll Felső-Magyarországon...", s Stummer Arnold „politikai és erkölcsi viselete tekintetében a legtávolabbról sem forog fenn kétség". n További konzervátor-jelölteket, akiket a rendőrség nem zárt ki, mint például gróf Andrássy Györgyöt, Ferenczy Istvánt, gróf Mailáth Józsefet, herceg Bretzenheim Ferdinándot, a sárospataki vár akkori urát, utóbb mégsem neveztek ki. Csak öt évvel később 1858ban, már a kiegyezési folyamat óvatos megindulása után, tűnt fel a levelezők sorában két 48-as szakember: Rómer Flóris és Paur Iván. Az erdélyi, s többségében szász szakértők körét sokkal kevésbé séilytotta a rendőrségi rostálás. A Central-Commission felállításában érvényesülő kamarilla-politikai és kincstári megfontolásokból adódó „konstrukciós hibák", a magyarországi konzervátorok és levelezők kiválasztásában érvényesített nem szakmai megfontolások és a mindenféle bécsi kormányzati iniciatívára passzív rezisztenciával reagáló országos és helyi közvélemény a bizottság magyarországi működésének hatékonyságát eleve limitálta. E hármas szorításra is tekintettel kell értékelnünk azt a nem csekély munkát, amelyet hét év alatt e bizottság mégis végzett Magyarországon. A Central-Commission közvetlen magyarországi működésének feltárásában sok még az elvégzendő feladat, az alábbi példák inkább a bizottság magyarországi működésének területeit és jellegét hivatottak érzékeltetni, mintsem annak teljességéről számot adni. 14 A bizottság működésének első egy-két évében a Magyarországról érkező anyag jórészét az új utasítások szerint eljáró építési hivatalok küldték. 15 Florian Menapace budai építési igazgató ellenjegyzésével továbbította Bécsbe a nagyobbrészt római kori leletekről és kőfaragványokról készített rajzokat és felméréseket, melyek főként építkezések és útépítések során bukkantak elő. Zalalövőn, O-Szőnyben, a Hajógyári szigeten végzett „leletmentésekről" került nagyobb rajzanyag a bizottsághoz, melynek készítői többnyire építészeti hivatali gyakornokok: Wenzel Schaffen, Podhajsky, Wenzel Kansky, Reitter Ferenc voltak. 16 A jelentések nyomán bécsi szakemberek, Joseph Arneth és Eduard von Sacken érkeztek szakvéleményezni és írták meg a bizottság kiadványaiban publikált közleményeket. 17 A magyarországi és erdélyi éremleleteket ugyancsak Joseph Arneth és Joseph Dániel Böhm szakértették. Emellett az építési hivatalok középkori épületekről is ktildtek be felméréseket. Ilyen Johann Petschnigg (ekkor) Ingenieur-Assistent sorozata a soproni Szent Mihály-templomról és Szentjakab-kápolnáról SágodyJózsef ellenjegyzésével és Josef Bainville szegedi városi főmérnök rajzai a Szeged Alsóvárosi ferences templomról Várnay Ádámnak, a megyei építési hivatal főmérnökének ellenjegyzésével. A gyulai várról F. Vyhnal és Carl v. Kosztka rajzait a csanádi kerületi építési hivatal továbbította Bécsbe. A budai építési hivatal köréből került ki Buda első „műemlékjegyzéke", melyet Varásdy Lipót jegyzett. 18
