Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)
D. Mezey Alice – Szentesi Edit: Az állami műemlékvédelem kezdetei Magyarországon. A Central-Comission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale magyarországi működése (1853-1860)
ségűek, s nem rendelkeznek a szükséges történed ismeretekkel. A bizottság három évvel később mégis ezen döntés értelmében kezdte meg működését 4 . Első évkönyvében közölt alapdokumentumai 5 szerint a Central-Commission célja „...hogy a korona különböző országai tudományos egyesületeinek és szakembereinek magántevékenységét buzdítsa és támogassa, egyesek kutatásait összegyűjtse és nyilvánossá tegye, hogy az elődök és egyes népcsoportok emlékeit általánosan ismertté tegye és a Birodalom dicsőségére fenntartsa..." A bizottság működési körének lehatárolására az az általános meghatározás volt érvényes, hogy csak azok az építmények tekintendők műemléknek, amelyek időtálló művészeti vagy történeti értékkel bírnak. Fenti cél elérése érdekében az alapszabály elsősorban a fennálló építészeti emlékek leírását és osztályozását írta elő. Eszerint a bizottságnak minden bevonható segítséget felhasználva kell törekednie az összes fennálló történeti építészeti emlék pontos leírására, s az emlékek „felvétele" egységességének érdekében a bizottság feladata megíratni és publikálni olyan rajzokkal illusztrált magyarázatokat, amelyek a történeti építészeti emlékek és ezek építési korának jellegzetes ismérveit olyan érthetően tárgyalják, hogy segítségükkel a nem-szakemberek is el tudják készíteni a szükséges leírásokat. A leírásokból kell összeállítani azt a „monumentális", vagy (keresztény mű-) "régészeti" statisztikát, melynek ráadásul osztályoznia is kell az emlékeket történeti és művészeti értékük szerint kevésbé fontosakra, illetve olyanokra, melyeknek fenntartására kédönösen nagy sédyt kell helyezni. A programot nyilvánosan meghirdető proklamációt Rudolf von Eitelberger (1817-1885) írta a bizottság közleményeinek első füzetében. 6 Szóhasználata világossá teszi, amit amétgy is le kell szögeznünk: a szakemberek a bizottság nevében is szereplő „építészeti emlék" (Baudenkmale, monument) kifejezésen középkori építészeti emléket értettek. Eitelberger szerint tehát a műemlékek az osztrák császárság nagyságának beszélő tanúságtevői. Amíg más nemzetek és államok, a franciák, az angolok, az olaszok, a németek, a svájciak és a belgák középkori építészeti emlékeiket összefüggéseikben tárgyaló nag) 7 művekkel rendelkeznek, mi ilyesmiről (azaz systematische Monumentalkunde-ról) egyelőre nem is álmodhatunk, előbb építőköveket kell gyűjtenünk egy ilyen munkához. Kevéssé ismert emlékeink szétszórva fekszenek nagy földrajzi területen, melyen különböző nyelveket beszélő és különböző kultúrfokon álló népek élnek. Legfontosabb tehát emlékeinket előlrúzni a feledésből, pontos és jó leírásokat kell Rudolph Eitelberger von Edeiberg. (1817-1885) készíteni róluk. Pontosakat, amennyiMegjelent: Walter Frodi: Idee und Verwirklichung. ben az tartalmazza a méreteket, az anyawien, 1988. Abb. 9. got, a feliratodat pontos olvasatban, s
