Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Kaiser Anna: A közjó szolgálatában. A Műemlékek Országos Bizottsága és a főváros

emlék, a városkép, a környezet védelmét nagyon széles körben valósította meg. Aligha tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a magyar műemlékvédelem számos későbbi elemének gyökere ezekben a fővárosi munkákban található. A háború pusztításai Budapest műemlékeiben is sédyos károkat okoztak. Új, séirgető feladatok elé kerültek ezáltal a műemlékek védelmével foglalkozó, vadabban érintett, különböző szervezetek. Először a károk számbavétele történt meg. A főváros, a Közmunkatanács és a MOB képviselőiből alakult albizottság sorozatos ülésein átvizsgálta a rendelkezésre álló jegyzékeket, elkészíttette a sérült ingatlanokjegyzékeit és szükségesnek tartott egy olyan jegyzéket, mely a műemlék jellegű épületeket három csoportba sorolja: I. fenntartandó minden körülmények között, II. fenntartandé» és helyreállítandó, míg városrendezési szemponttal ellentétbe nem kerül, III. fenntartása kívánatos. Javasolta még a bizottság, hogy „egyes kiemelkedő műemlékek környezetét, továbbá egyes zárt ingatlan csoportokat a maguk egészében tekintsék műemléknek akkor is, ha esetleg az ide tartozó egyes ingatlanok nem érik el a műemléki jelleg kívánalmait. Ezek mint műemléki környezetek, vagy a székesfőváros fejlődéstörténetének emlékei a maguk egészében lennénekfenntartandók (Városrendezési törvény 1937. évi VI. tc. 22. §. l/bek. h). Azt is kívánatosnak tartotta a bizottság, hogy a MOB a főváros és a Fővárosi Közmunkák Tanácsa bevonásával mielőbb tegye közzé nyomtatásban a fővárosi műemlék jellegű ingatlanok jegyzékét, amibe az 1850 után épült jelentős emlékeket is fel kellene venni.

62 Mindebből akkor semmi nem valósult meg - mondhatjuk éigy is, hogy mindez csak sokkal később valósult meg - mégis érdekes látni, hogy mennyi újító szándék mozdult meg, mennyire készek voltak az átfogó cselekvésre, milyen átfogó koncepció állt az egyes intézkedések sorozata mögött. Az előrelátást példázza az a levél, melyet a főváros írt a MOB-nak 1945 novemberében,

63 tárgya: A középkori maradványok védelme és fenntartása a Várban. A levél először felsorolja a középkori kőemléktár kutatómunkájának addigi eredményeit - a frissen feltárt középkori maradványok egész sorát - majd rátér a tennivalókra. „A helyes ért csakis a szétkséges költségek előzetes biztosításában és rendelkezésre bocsájtásában kereshető, amikor is a szükséglet felmerülésének pillanatában már fedezéséről is lehet intézkedni." Olyan alap megteremtése látszik célravezetőnek, mely a kutatás és a helyreállítás többletköltségeit biztosítani tudja. Az alap létrehozásában az összes érdekelteknek osztozniuk kellene, „azonban mint kezdeményező és irányszabó, a MOB feltétlenül a legilletékesebb". A főváros, mely a felsorolt eredményű kutatómunkát megindította és a saját erejével végezte, kötelességének érzi, hogy a MOB figyelmét erre a fontos követelményre felhívja. Még gyenge az építési kedv, de „nehogy a meginduló építőtevékenység készédetlenül találja az illetékes szervezeteket" és kénytelenek legyenek a körülményeknek engedményeket tenni. Végezetül összefoglalja mondanivalóját a Némcthy Károly aláírásával nyomatékossá tett levél, mely a Várnegyed helyreállítására és az újjáépítés helyes megszervezésére - a székesfőváros kötelezettségeit továbbra is vállalva -, mint törvényszerűen és értelemszerűen legilletékesebbet, a MOB-ot kéri fel. A Közmunkatanács 1945. szeptember 4-i ülésén megalakította a művészeti- és műemlékvédelmi bizottságot, amely elkészítette az október 23-i ülésen jóváhagyott, majd a MOB-nak megküldött

64 irányelveket a budai vár köz- és magánépületeinek helyreállítására. 1945 novemberében a Közmunkatanács megalakítja vári építő kirendeltségét,

65 később tervpályázatot készül kiírni a vár érjjáépítése során felépí