Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)
Kaiser Anna: A közjó szolgálatában. A Műemlékek Országos Bizottsága és a főváros
Nagyobb műemlékhelyreállítási munka a század elején a fővárosban nem készédt. A Nagyboldogasszony-templom restaurálása és a Halászbástya megépítése befejeződött és a Szentháromság tér végleges kialakítása is megtörtént a Pénzügyminisztérium ottani palotájának elkészültével, melynek stílszerű lecsendesítését majd eg)' későbbi kor fogja feladatának érezni. A római amfiteátrumot és a polgárváros romjainak területét a főváros saját kezelésébe vette. 1903-ban Aquincum nevét törzskönyvezték és rákerült a térképekre. 32 Megoldatlan és mindig visszatérő gond a restauráláskor kicserélt eredeti darabok, vagy bontásoknál értékesnek ítélt részletek megőrzése. Méizeumi tárolásukra gondolnak, de a múzeumok nem nagyon tudnak mit kezdeni ezekkel az anyagokkal. A Nagyboldogasszony-templom délkeleti kapujának eredeti kövei egy ideig a Nemzeti Méizeum folyosóján voltak útban, aztán Stróbl Alajos jóvoltából műrom lett belőlük az Epreskertben. Később, nem is oly régen, egy ottani építkezés útjából voltak eltakarítandók és a műromot améigy sem becsülő saját korunk sajnálkozás nélkül engedte a köveket nyersanyaggá válni, egy kőrestaurátori didaktikus kiegészítés vizsgafeladatában. A várostörténeti emlék saját helyén való megőrzése különböző indítványok tárgyaként olykor szédiakerült, 33 mindent összevetve azonban ez a kor a város médtjának megőrzésével nem sokat törődött. 31 Az építési szabályzat első övezetébe sorolt Várnegyedben, az ennek megfelelően megépült érj házak azonban már komoly ellenérzéseket váltottak ki. Ennek következményeként mondta ki a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1912-es évi jelentése, hogy „Budavárát, mint a székesfőváros egyik legrégibb városrészét, különleges helyzete és múltja predesztinálják arra, hogy fejlődési irányának megállapításánál mostani jellege lehetőleg megőrződjék". Ezt követte az Építési Szabályzat 1914-es módosítása, mely korlátozta a beépítési magasságot, majd a további módosítások újabb korlátozásokat hoztak, egyre részletesebb előírások készültek, melyek a hivatalos műemlékvédelem igényét és szempontjait meghaladó módon valósították meg hosszéi időn keresztül a történeti város értékeinek védelmét. 3 "' Az első világháború, a trianoni béke és az utána következő évek sokféle gondja nem kedvezett a műemlékvédelemnek. A megkezdett munkák azonban folytatódtak. Az aquincumi ásatásokra a főváros folyamatosan biztosított fedezetet, ami nemcsak a feltárási terület bővülését jelentette, hanem a múzeumépület nagyobbítását, védőépületek létesítését, a romok fenntartását, kiadványokat. A Szentendrei úton a HÉV átépítésekor sor került a római vízvezeték pilléreinek felmérésére 36 és az úgynevezett Mária-kő áthelyezésére. Óbudán, a Kálvin közben közműmunkák során kerültek napvilágra a középkori királynői vár további maradványai, 37 melynek egyes részleteit már 1909-ben, a református paplak építésekor, annak pincéjében megőrizték. A Várnegyedben a MOB, Lux Kálmán vezetésével állította helyre és egészítette ki a Miklós-torony középkori maradványait, melyre később aztán a főváros helyeztette el a Bautzeni-emlékmű másolatát. 38 A két háború. ké>zé)tti időszakban a főváros közművelődéssel foglalkozó ügyosztályához tartozott elsősorban a műemlékek tigye és folytatott abban nagyon eredményes tevékenységet. Ez főként Péczely Béla 39 munkásságának volt köszönhető, akit ebben hivatali felettesei, Liber Endre, 4 " majd Némethy Károly" is támogattak. Ehhez az ügyosztályhoz ké)tődik Zakariás G. Sándor 42 munkássága is. A főváros 1926-ban intézkedést hozott a „tulajdonában lévő műemlékszerü épületek vé-
