Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Granasztóiné Györffy Katalin: A Műemlékek Országos Bizottságának tevékenysége a trianoni békekötés után (1920-1934)

556 ezer koronát, az egri minorita templom 600 ezer koronát, a szerencsi ref. templom 70 ezer koronát , a pesti Epreskerti kálvária 300 ezer koronát, a győri kálvária 50 ezer koronát, a Miskolc Avasi templom 400 ezer koronát, a szentsimo­ni r. k. templom 90 ezer koronát, a türjei premontrei templom 300 ezer koronát, a zsámbéki templomrom ledőlt fala 40 ezer koronát, a mátraverebélyi r. k. temp­lom 200 ezer koronát, a ráckevei görög keleti szerb templom 50 ezer koronát, az egri minaret 200 ezer koronát kapott és 2 millió koronát biztosítottak egyéb év közben felmerülő kiadásokra. Ezen kívül voltak a személyi járandóságok és a do­logi kiadások. 12 '' 1926 októberéből is rendelkezünk egy költségvetés tervezettel, amelyet a végrehajtó bizottság megtárgyalt. Alig néhány emlék szerepel a javaslat­ban: az egri minorita templom 60 000 pengővel, a gödöllői Kálvária 7 200 pengő­vel, a nyírbátori minorita templom oltárainak restaurálása 2 400 pengővel, Mis­kolc Avasi harangtorony 800 pengővel. A MOB közreműködésével és támogatásá­val természetesen más forrásokból is kaphattak a műemlékek tulajdonosai segít­séget, így a vallásalapból, vagy más minisztériumoktól, a fővárostól, a földbirto­kos kegyúrtól stb. Az 1922-1934 közötti időszak műemlék helyreállításainak többségét néhányje­lentős nagy templom és számos falusi, középkori templom alkotta. Az egri mino­rita, a Miskolc Avasi, a nyírbátori ref. és minorita, a szegedi ferences templomok­kal ebben az időben kezdtek komolyabban foglalkozni. A bizottsági tagok mun­káinak felsorolásakor láthattuk, hogy egymás után kerültek sorra az akkor még nem egyértelműen értékelt, középkori, kis templomaink. A lebontások és bővíté­sek iránti kérelmek vagy bejelentések napirenden voltak. A műemléki értéket szű­kebben értelmezték, mint ma, vagyis a templom középkori eredete nem volt ok arra, hogy az épület védettség alá kerüljön. A tiszarádi ref. templomról megálla­pították, hogy műbeccsel nem bír, de történeti értéke jelentős, a Szent István­kori templomok jellegzetes példája, ezért fenntartását javasolták, később mégis lebontották. 127 Kastélyokkal és vá­rakkal - kivéve a visegrádi alsó- és felső vár - alig foglalkoztak, az érdeklődés azonban ezekre is fokozottan kiterjedt, hasonlóan a barokk korszak emlékeire. Már az 1910-es években egy-egy jelentő­sebb barokk emlék megmentését, sőt eredeti állapotába történő visszaállítá­sát is kezdeményezte a MOB, így a po­zsonyi dóm Szent Márton-oltárát, de ál­talános védelmük, lajstromba vételük, csak az 1920-as években indult meg. Egy­más után kezdeményezték a nagy barokk templomok helyreállítását: a pesti egye­temi- és ferences-, az egri minorita- és cisztercita-, a győri bencés templom. A barokk köztéri szobrok közül is jó né­hányat helyreállítottak: győri Kálvária, Eger, minaret, helyreállítás után. OMvH Fotótár neg. sz. 146.737.

Next

/
Oldalképek
Tartalom