Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)

kel elő fogjuk mozdítani azok fönntartását, mely czélból azonban kívánatos, hogy a mai törvény kiegészíttessék oly rendelkezéssel, amely a fenn nem tartandó emlékeket: elhagyott várakat és templomromokat is oltalmába veszi, olyképen, hogy azok kegyeletlen és mesterséges pusztítását megakadályozza. Ha tehát a jövőben oly emlékekre nézve fog az intézkedés szüsége beállani, melyek a jegyzékben nem foglaltatnak, ez az. eddigi gyakorlatban, a bejelentés kötelezettségét és bizottságunk részéről a kellő intézkedés megtételét, terv, útmutatás megadását, segélyezés iránti javaslat előterjesztését illetőleg változtatást nem fog okozni." MOB irattár 1917/181. 123 MOB irattár 1918/736. '-' Műemlékek Országos Bizottsága. Magyarország fenntartandó műemlékei hivatalos jegyzékének tervezete. Bp., 1918. Ajegyzék csupán belső hivatali használatra készült, gépírásról, stencil-sokszorosítással, összefűzve. A címlapon: Németh József könyvkiadóvállalata I. Fehérvári út 15. van feltüntetve. 125 MOB irattár 1916/157. 126 Barcza 1964. i. m. 445. A Magyar Tanácsköztársaság képzőművészeti élete. i. m. 105. 127 MOB irattár 1919/75. I2,s A Magyar Tanácsköztársaság képzőművészeti élete. i. m. 191. 129 MOB irattár 1919/75. A miniszternek intézett levél fogalmazványában Forster kijelölte azt a részt, mely az elmúlt időszaknak mintegy számadását jelentette, és amelyet az. összes tagokhoz intézett búcsúlevelébe is beiktatott. Az alábbiakban ezt a történelmi jelentőségű dokumentumot teljes terjedelmében közreadjuk. „Ha valaki, úgy én vehetem hálával Miniszter Ur azon biztosítását, hogy a műemlékek fokozott védelme érdekében méltóztatik intézkedést tenni, sőt azzal a tisztelettel, mellyet régebben nem egyszer elmulasztottak. Ha valaki, én vehetem ezt hálával, mert ismerem a nehézségeket. Ezekre nézve legyen szabad a következőket felemlítenem. 1/ Nehéz volt megtalálni a határt, meddig menjen az állam a magántulajdon megszorításában. Példa erre Olaszországban a százados törvények és rendeletek után, mellyek a pusztítás és az európai gyűjteményeknek olasz műkincsekkel való megtöltését meg nem akadályozhatták, az új olasz királyság kormányának számos évtizedre kiterjedő törvényalkotási vergődése, mígnem az egymás után hozott és egymás után felfüggesztett törvényekkel való kísérletezés az 1909 évi törvény meghozatalát eredményezte, amely törvény azonban kellő érvényre mindeddig nem juthatott. 2/ A javadalom hiánya, mert a kormánynak nem volt elegendő eszköze, hogy a törvénytvégrehajthassa, sőt előfordult, hogy a saját tulajdonában vagy közvetlen kezelésében levő műemlékek védelméről sem volt képes gondoskodni. 3/ A javadalom hiánya okozta, hogy a kormány az ingatlan emlékek védelmében kínos alternatíva elé volt állítva, mert vagy köteles a törvény értelmében a kisajátítást elrendelni, mire azonban pénz nem volt, vagy kénytelen volt közismert emlékekre kimondani azt. hogy nem tartandó fenn és így a tulajdonost szabadjára hagyta. 4/ Nagy bajt okozott képzett építészek hiánya, mert a műegyetemen a középkori és újabb stílusok tanítása végtelen hiányos volt, és a fiatal nemzedék, melynek ily irányú kikep/ese teljességgel háttérbe szorult, a stílusok ismeretébe behatolni nein tudott, sőt egyesektől eltekintve megdöbbentő tudatlanságot tanúsított, minek részben talán az is magyarázata, hogy a műemléki téren való foglalkozás nem háládatos pálya. 5/ Szólhatnék még arról, hogy a restaurációknál az egységes stílus kívánása nagy károkat okozott és talán nem csalódom, hogy Miniszter Ur kijelentése szerint a műemlékek védelmében nem egyszer elmulasztott tisztelet, erre vonatkozik. Azonban sajnos így volt ez világszerte. Mint egykor a középkori stílusok építményeit barbár alkotásoknak tekintették, akként nem kímélték utóbb a művészi fejlődés későbbi alkotásait. Az egységes stílus szerint való restaurálás sajnálatos félfogásának uralma alatt -