Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)
Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)
A háború a bizottság munkáját közvetlenül főleg anyagi vonatkozásban érintette, amennyiben a minisztérium 1914-ben két ízben is a legnagyobb fokéi takarékosságra hívta fel, sőt másodízben a várható megtakarításokra nézve is jelentést kért. 119 A minisztérium 1918 márciusában jelentést kért a bizottságtéd a háborii alatt folytatott, illetve abbahagyott munkákról. Ebből kitűnik, hogy a nagyobb helyreállításokat szüneteltetni kellett, így a brassói Fekete templom a Selmecbányái Óvár, a gyulafehérvári székesegyház és a vajdahunyadi vár munkáit. Ezzel szemben több kisebb helyreállítás tovább folyt, illetve megindult, ilyenek voltak a veleméri templom javításai, az orosz betörés alkalmával leégett sztropkói templom állagvédelme, a csütörtökhelyi kápolna vízszigetelése, a Vöröskolostor tetőhelyreállítása, a zólyomi vár, végül a pécsi ókeresztény sírkápolna és a budai Gül Baba türbéje restaurálása. 120 A háborús anyagi megszorítások nem akadályozták a bizottságot, hogy egyéb fontos feladataival foglalkozzék. így 1916-ban napirendre tűzték a fenntartandó műemlékek hivatalos jegyzékének elkészítését. Az addig folytatott gyakorlat tapasztalatai alapján Forster elérkezettnek látta az időt, hogy a törvény erejével fenn tartandónak való minősítés terén megpróbálja áttörni az addigi miniszterális álláspontot, amely csak egyenként volt hajlandó, a fenn tartandóság kérdésével foglalkozni. Egy olyan jegyzéket kívánt összeállítani, amely legalább az egyértelműen fenntartásra érdemes műemlékeket tartalmazza, amelynek alapján a miniszter azokat egyszerre védetté nyilváníthatja. Ezáltal legalább a legértékesebb műemlékek sorsát véglegesen biztos alapokra kívánta helyezni, így elkerülve, hogy minden esetben külön kelljen megküzdeni értük. Ajegyzék tervezete, amelyet valószínűleg Éber készített a gyűjtemények anyagának felhasználásával, az első előterjesztés szerint kereken 600 műemléket tartalmazott. Ezt 1916. április 30-án sokszorosításban szétküldték véleményezésre - hasonlóan az 1900 évi Gerecze-féle jegyzékhez - a bizottság összes rendes és levelező tagjainak, továbbá az összes közigazgatási bizottságoknak. 121 A vélemények és kiegészítések - mint előző esetben is - hosszabb időn keresztül apránként érkezhettek vissza, mígnem 1917 elejével elérkezett a bizottság ötéves ciklusának lejártával az újjáalakítás ideje, ami 1917. március 3-ával történt meg. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1910. december 9-én kinevezett bizottság tagságának további megújítása mellett új tagokként dr. Bartucz Lajos egyetemi magántanárt, dr. ("zakó Elemér magyar nemzeti méizeumi osztályigazgatót, dr. Fejérpataky Lászlót, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatéját, Fieber Henrik egyházművészeti szakmegbízottat, dr. Finály Gábor áll. főgimnáziumi igazgatót, dr. Gárdonyi Albert székesfővárosi főlevéltárost, Halaváts Gyula kir. főbányatanácsost, Kertész K. Róbertmin. osztálytanácsost, dr. Lechnerjenő építőművészt, Peez Samu műegyetemi tanárt, dr. Petrovits Eleket, a Szépművészeti Méizeum igazgatóját, dr. Végh Gyulát, az Iparművészeti Múzeum igazgatóját, Sándy Gyula műegyetemi tanárt, Schulek János építőművészt, Tőry Emil építőművészt, műegyetemi c. ny. rendkívüli tanárt és Varjú Elemér magyar nemzeti múzeumi osztályigazgatót nevezte ki a Műemlékek Országos Bizottsága tagjaivá további öt évre. 122 Valószínű, hogy a bizottság megújítása volt az oka, hogy ajegyzék véglegesítése egy további évet késett, mivel az új tagoknak is szét kellett azt küldeni, és azok véleményét is megvárni, majd feldolgozni, míg az 1918. március 8-án tartott rendes ülésen egy albizottságot hoztak létre a végleges javaslat előkészítése végett. Az albizottság tagjai Foerk Ernő, dr. Gárdonyi Albert, Kertész K. Ré)bert, dr. Lechnerjenő, dr. Lux Kálmán, Möller István és
