Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)

lyet az ideiglenes bizottság 1872 óta elindított. A bizottság három fő feladata, amint azt az 1904-ben hatályba lépett szabályzat megállapítja, és ahogy azt Forster Gyula tömören összefoglalta, munkájának súlypontja: „első sorban a műemlékek felvételében és összeírásában, másodsorban az azok fenntartására és helyreállítására vonatkozé) tevékenységben, harmadsorban azok ismertetésében fekszik".

79 Ami az elsőt, a műemlékek összeírását, lajstromozását, nyilvántartását illeti, ennek elsődlegességét már az 1872-ben Pauler Tivadar által megfogalmazott célkitűzések megállapították, mint minden további érdemi védelem feltételét. Ami e téren eddig történt, az az 1872-ben rendszeresített törzsívek útján megindított adatgyűjtés, valamint az ugyancsak 1872-ben összeállított és 853 emléket tartalmazó: Hazai műemlékek és régi épületmaradványok jegyzéke című összeállítása volt. 1876-ban jelent meg Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztyény, román és átmenet stylű mű-emlékeinek rövid ismertetése című munkája, melynek függelékeként közli „Az 1875 végéig ismeretünkre jutott magyarországi ókeresztény, román és átmenet stylű építészeti emlékeinek lajstroma" című jegyzékét 264 emlékről. Már ebből is érezhető, hogy Henszlmann nem tudta igazábéd felmérni az ország teljes műemléki értékállománya számbavételének hatalmas feladatát és ezt személyes munkával próbálta elkezdeni. Az újjáalakított országos bizottság 1882. évi június 10-én tartott ülésén megbízza Henszlmannt, minta bizottság előadóját, „azon hazai műemlékek lajstromozásával, melyek műrégészeti vagy történelmi jellegüknél fogva fenntartásra méltóknak ajánlkoznak". Henszlmann ennek alapján mintegy kísérletképpen elkészítette Abaúj megye műemlékeinek lajstromát, amelyet az 1884. május 20-án tartott ülésen Steindl Imre, mint kijelölt bíráló ismertetett. Steindl a lehetőségekhez képest sikeresnek tartotta a vállalkozást, bár az adatok hiányossága miatt még korainak. Javaslatot tesz arra, hogy a műemlékek számbavételével a jövőben két állandó állásban alkalmazott építészt bízzanak meg, akik nem csak történelmi és művészeti szempontból, hanem műszaki állapot szempontjából is vizsgálják meg a műemlékeket és vegyék nyilvántartásba a fenntartásuk érdekében szükséges elvégzendő munkálatokat is. Egyben javasolta, hogy az. anyagi fedezet biztosítása érdekében az Akadémia régészeti kiadványaira a bizottság költségvetésében régóta szereplő évi 5.000 Ft támogatást vonják meg és a jövőben fordítsák a műemlékek felvételezésére. A bizottság a javaslatot elfogadta és megtette erre vonatkozó előterjesztését, amelyet Forster Gyida akkor még helyettes elnökként is támogatott, felvetve ugyanakkor annak szükségességét, hogy addig is, amíg a munkákat ily módon meg lehet gyorsítani, legalább a már ismert emlékeknek értékük és állapotuk alapján osztályozott jegyzékét el kellene készíteni.

80 Henszlmann erre az ismét lehetetlen feladatra vállalkozik, melynek eredményeként 1885-től 1888-ig, haláláig az. Archaeologiai Értesítő évfolyamaiban nyolc közleményben adta közre 570 műemlékre vonatkozóan „Honi műemlékeink hivatalos osztályozása" kísérletét.

81 Ez az országrészenként csoportosított, és tartalmilag, műfajilag egyaránt vegyes összeállítás az egyszerű említésről az egész oldalas leírásig tartalmaz történeti adatokat, leíró megállapításokat, és helyenként - a bizottság kívánságát is némileg kielégítendő - az állapotra vagy a már megtörtént munkákra vonatkozó véleményeket, végül megkísérelve azokat négy osztályba sorolni műemléki értékük szerint. Amennyire imponáló az a történelmi Magyarország területének egészére kiterjedő, személyes helyszíni vizsgálatokon alapúié) ismeretanyag, amelyet ezek a közlemények tükröznek, annyira