Bardoly István - Haris Andrea: A magyar műemlékvédelem korszakai Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 9. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1996)

Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922)

ben, aki egyidejűleg szintén a bizottság beltagja lett. Ekkor történt, hogy Zichy Jenő gyakori elfoglaltságaira hivatkozva javaslatot tett a miniszternek állandó másodelnöki tisztség létrehozására. Mivel Forster minisztériumi szolgálata megszűnvén az összeférhetetlenség is megszűnt, Zichy Jenő javaslatára 1887-től a miniszter őt nevezte ki a bizottság másodelnökévé.

62 Az előadói tisztség Henszlmann Imre 1888-ban bekövetkezett halálával üresedett meg. Az utódlása körüli viták a bizottságon belül egyidejűleg az addigi működés és szervezet kritikáját is felvetették. Steindl Imre írásbeli indítványt terjesztett be az előadói tisztség megszüntetésére és egy építészi osztály szervezésére, azzal indokolva, hogy a műemlékek adatfelvételi munkája és felmérése nem halad elég ütemben, és a készülő rajzok műszaki szempontból alig használhatók. A javasolt új osztály élére egy vezető építész kinevezését tartja szükségesnek, aki az adatfelvételeket és a felméréseket irányítaná, felveendő új munkaerőkkel. Elismerve Henszlmann tehetségét és az építészetben is való jártasságát, mégis megjegyzi, hogy „a volt állapotok épen azért csak türhetőek voltak, melyeknél jobbakat teremteni épen most van ideje, annál is inkább, mert a bizottságnak van elég hivatott tagja akik tisztán archaeologiai, vag)' egyéb kérdésekre nézve véleményt adhatnak és e módon pótoltatik az előadó teendője". Miután gróf Csáky Albin vallásos közoktatásügyi miniszter - aki a Henszlmannal egy évben elhunyt Trefort Ágoston utóda lett 1894-ig a miniszteri székben - felkérte gróf Zichy Jenő elnököt, hogy tájkoztassa a bizottság javaslatáról az előadó utódának kinevezésére vonatkozóan, a kérdést a bizottság megvitatta. A többség nem értett egyet Steindl indítványával, és a műtörténelemmel és régészettel foglalkozó személyt tartott az elnöki tisztségbe kinevezendőnek, amelyre többségi szavazattal dr. Czobor Bélát javasolta.

63 Az 1889. február 25-én Henszlmann utódául kinevezett Czobor Béla ( 1852-1904) pályáját, aki maga is papként indult, Ipolyi Arnold egyengette a művészetek és a régészet irányába, aki a szemináriumban rektora volt, Rómer Flóris pedig a tudományegyetemen tanára. A tehetséges fiatalember már 1877-ben magántanár lett és Rómer utóda az egyetemen, majd 1881-ben az Akadémia levelező tagja. 1880ban indítja meg az Egyházművészeti Lap című folyóiratot mint annak szerkesztője, a papság művészeti ízlésének és műveltségének fejlesztésére. Az egyházművészetnek különösen a műtárgyakat érintő területe érdekelte. Több kiállítást is rendezett, melyek között a legnagyobb jelentőségű az 1896. évi ezredéves kiállítás történelmi főcsoportjának irányítása volt, s mely nagy szakmai sikert aratott. Tudományos munkássága főleg az iparművészet és a keresztény archeológia kérdéseire irányult, a műemlékvédelem sajátos feladataival ilyen téren alig foglalkozott. Egyetlen nagy terjedelmű munkája volt a pécsi székesegyház restaurálásának a kezdetektől való nyomon követése az Egyházművészeti Lap szerkesztőjeként, melyben folytatólagos közleményekben számol be a munkák kapcsán előkerülő leletekről és a restaurálás munkájáról. Mire a műemlékek bizottsága előadói tisztségébe kerül, a székesegyház munkái lényegében befejeződtek. Közleményeiből ellentmondásos kép alakul ki, amely egyrészről a régész lelkesedését fejezi ki a feltáruló eredeti maradványok iránt, azok egyszerű konzerválásátjavasolva, másrészt a Schmidtféle pusztítás és újjáépítés látványos munkája feletti megalkuvó lelkesedést.

64 Tizenöt évet töltött el a bizottság előadói tisztségében gróf Zichy Jenő elnökségének végén, de úgy tűnik, hogy Henszlmann egyéniségét nem tudta pótolni, és a korszak meghatározó, előremutató egyénisége a vezetésben nem ő, hanem a másod-