Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)
Lővei Pál: Az óvári kapucinus kolostor és templom
újabbkori Magyarország földrajzi-történelmi ismertetése, Mosón vármegye. Mosonmagyaróvár, 1985. 59.), valószínűleg a szerzetesrendeket támogató Széchenyi György esztergomi érsekre gondolt, aki 1695-ös elhunyta előtt a letelepedést megelőző procedúrák, engedélyezési eljárás során támogathatta az ügyet. 4. Relatio a. 1725.: Archívum Curiae Gen. OFMCAP. Romae, Codices Arm. A. IV. 2. §. 1. - hivatkozik rá Weisz i. m. 8; 1737-ben Würzburg és Bamberg hercegérseke, Friedrich Karl von Schönborn mérnöke, Michael Küchel építészeti tanulmányúton Magyarországon járva Magyaróvár közelében vadonatúj kapucinus kolostorról számolt be: Lyka Károly: Egy német építész utazása Magyarországon 1737-ben. Budapesü Szemle 1929. 215. sz. 1, 4; azt, hogy a kolostor a külvárosban épült, Bél Mátyás is hangsúlyozta: Bél i. m. i. h. 5. 1714. szeptember 19-i bejegyzés a városi jegyzőkönyvben - hivatkozik rá Weisz i. m. 7. 6. Az „A" betűs téglák Magyaróvár minden kutatott épületében (Lenin út 92, 94, 101, 103, 107; ma Fő út 12, 14, 17, 19, 23. - Lukács Zsuzsa és Dávid Ferenc kutatásai) előkerültek. 7. Hasonló tapasztalható a 17-18. században Győrött, ahol a nagyobb megrendelők, pl. a püspök, a karmeliták, a Zichy család saját jelükkel ellátott téglát használtak, bár a katonai irányítás alatt álló városban a téglaégetés a katonaság monopóliuma volt: Lővei Pál: Téglák és téglabélyegek a Dunántúlon a középkortól a 19. század végéig, in: Magyarországi bélyeges téglák. I. (Kiállítási katalógus) Székesfehérvár, 1985-1986. 8; ugyanígy az egyház fizette, de a városi téglavető készítette a székesfehérvári plébániatemplom (a mai székesegyház) tégláit 1737-ben, és az építkezéshez a város is adott téglát: Székesfehérvár Város Levéltára, Tanácsülési jegyzőkönyv. 1737. dec. 4. 8. Major Pál: Mosonymegye monographiája. II. Magyaróvár, 1886. 156; 1719-ben újabb segélyt kértek a szerzetesek a templomépítéshez a megyétől: Weisz i. m. 8. 9. 1720. febr. 19-i bejegyzés a városi jegyzőkönyvben - hivatkozik rá Weisz i. m. 8. 10. Gilyén Nándor: A. tatai kapucinus templom. ME VI (1957) 302; gyorsan épült Strattmann gróf és neje adományából a pozsonyi kolostor (1708-1709) és templom (1711-1717) is (de a templomot statikai problémák miatt 1735-1737 között újjá kellett építeni!): iölgyesy Felicia: A pozsonyi bárok [sic!] építészet. Bp„ 1937. 6-7; a móri együttest 1695-1701 között Hochburg grófné hagyatékából emelték: Rupf) Jakab: Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi intézetekre ... I. Pest, 1870. 250; egy év alatt, 1763-1764-ben épült a máriabesnyői kolostor három szárnya, 17681771 között, három év alatt készült el a hozzá tartozó templom, a bőkezű mecénás gróf Grassalkovich Antal volt: P. Bartal Imre: Máriabesnyő története. Esztergom, 1929.' 2 ' 47, 56, 63-65. 11. Weisz i. m. 4. 12. OL. XI. A. 42. Liber Fassionum Ordinum Religiosorum utpote Basilit: et Capucin: Provin: Austr. et. Croatíc: 261. o. - hivatkozik rá Weisz i. m. 24. 13. Weisz i. m. 7. 14. A jelentés 5. §-a - hivatkozik rá Weisz i. m. 9. 15. Püspöki Levéltár, Győr. Tabella Religiosorum mendicantium in Diocesi Jaur. existenüum Ano 1771 confecta; Extractus Omnium monasterium in Diocesi Jaur. existenüum. 1781. I. 15. - hivatkozik rá Weisz i. m. 15, 17. 16. A falakat előhozó kis ásatást csak az tette lehetővé, hogy a statikai biztonság miatt a helyreállításhoz meg kellett vizsgálni, vajon a mai pincék eredeti hosszúságukat őrzik-e, vagy a hiányzó szakaszok helyén elfalazott, betöltött helyiségek húzódnak. Bebizonyosodott, hog}' több pince nem volt. 17. Szvoboda Gabriella: Szálé János és Szálé István élete és művei. I. AH IX (1981) 264-265, 270-271. 18. OE. Helytartótanácsi iratok. C. 103. 13. csomó: Inventarien der in Hungarn aufgelassenen Klöster. Altenburg. 19. Weisz i. m. 16. 20. Vizitációs jegyzőkönyv 1781-ből: „Capucini habent turrim more solito ex asseribus cum una parva campana absque horologio" - idézi Weisz i. m. 16. 21. 1. 18. jegyzet. 22. Weisz i. m. 32. 23. Weisz i. m. 28: a szétosztott felszerelésből a legtöbbet a móri rendház kapta, így az ebédlő képeit, ruhákat, sekrestye felszerelést stb., egy harang a tóvárosi kolostorba került (ez a 20. jegyzetben szereplővel egyezhetett), a szószék pedig Bezibe. Szent Krisztina vértanúnak a kolostor templomában 1776 óta őrzött testereklyéi (Weisz i. m. 19.) az óvári plébániatemplomban vannak ma is. 24. Az udvari keleü homlokzaton később befalazott és a kutatás során kibontott egyik, már az új rendszerhez tartozott ablak számos meszelésrétege fölött az utolsón a befalazást végző kőműves nevét és a befalazás időpontját — 1822 - megadó felirat volt olvasható: Kaltenst... / Franz Kafther / vermauert dem / 9 Marz S22 / Maister / Entz. Ez, a több évtizedet kiadó számos meszelésréteggel együtt igazolja, hogy a leírt nagy átalakítás 1787-ben vagy röviddel utána következett be.
