Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság a dominikánusok idején

nyugati bejáratának kialakítása figyelemre méltó, ahol az elszedett keret felső utolsó harmadban egy síkból két rézsűs elemre vált (4. kép). A 16, század első negyedében, sőt valamivel tovább is folytatódott az élet a kolosiorban, erre utalnak az írásos feljegyzések és az előkerült leletanyag is. Birtokügylet kapcsán értesülünk arról, hogy 1511-ben a fehérvári keresztes konvent előtt egymásközt birtok, illetve szőlőcserére léptek: „Clastrum Sanctae Margarethae extra rauros civitatis Albaregalis" és „... monasterium Sancte Crucis in Werthews . .."

35 Nagyobb szabású építkezésekre már nem került sor, csak átalakító munkálatokat végeztek. A gótikus kerengőt (?), melyet feltételezünk, lebontották és köveit másodlagosan, átalakítva felhasználták. Az. anyagban találunk olyan köveket is, melyek gótikusak, de átfaragták reneszánsz stílusban. Egyszerű árkádos kerengő épült, és több helyen új bejáratokat emeltek, régieket megszüntettek. A padlószint megváltozott sok helyen, új téglaburkolatot alakítottak ki. A kolostor két fűthető tei mében, a káptalan teremben és a refektóriumban, új kályhákat helyeztek el. Az épület tömegét az átalakítás nem változtatta meg, külső megjelenését nem emelte. A legjobb állapotban maradt meg a parlatórium bejárata. Az előkerült faragott részletekből rekonstruálható volt a kapu, amely lemez-kima-lemez-pálca tagozódást mutat. Hasonló ajtó töredéket találtak a kutatók a siklósi várban, itt egy Perényi címer is található a szemöldökkövén, amely alapján korát 1510-1519 közötti időre helyezik.

36 Ez segítséget nyújt a viszonylag kevés számú vértesi reneszánsz, építészeti részlet datálásához. A Közép-Dunántúlon is találunk analóg példákat. Vetési Albert veszprémi püspök Veszprémben indította el a reneszánsz, művészetet (1467). A tárgyalt középdunántúli területen 1467-1490 közötti időben későgótikus stílus a jellemző, reneszánsz hatásokkal. A 16. század első negyében Nagyvázsony a vidék jelentős művészeti központja. A veszprémi, vázsonyi, sümegi, csobánci, várpalotai vár és a devecseri kastély anyagában kerültek elő a vértesivel azonos, vagy nagyon hasonló profilú reneszánsz ajtókeretek. Az említett helyeken nagyjából az 1510-1520-as években folytak építkezések.

37 Annyit megjegyeznénk, hogy a vértesi kapu félköríves zárású, míg a felsorolt Veszprém környéki példáknál a kapu egyenes lezárást kapott. A reneszánsz új nyíláskeretek a meglévő gótikus részletek közé épültek be, mint ezt az említett példáknál is megfigyelték. Bár a dominikánusok betelepültek, építkeztek, benne éltek a kolostorban a bencés rend nem mondott le végleg Vértesszentkeresztről. Továbbra is bencésnek tekintette és a dominikánusokat foglalóknak. Erre utal az utolsó adat, amely még a működő kolostorra vonatkozik. 1538-ban a pannonhalmi főapát Mihály tiltakozik az ellen, hogy a vérteskeresztúri monostornak a tatai Kőrös folyón forgó malmát a domonkosok el akarják idegeníteni.

38 Tata, Székesfehérvár 1543-ban török kézre került, és bizonyosan az ellenség közeledtére a fráterek elmenekültek a kolostorból és ezzel az élet megszűnt. Bár korábban a pápa az apáti méltóságot megszüntette, mégis az apáti címet később adományozni kezdték, ez végül is utal a domonkos jelleg megszűnésére. A vértesszentkereszti apátság építéstörténetileg, művészettörténeti szempontból legértékesebb szakaszát kétségtelenül a 13. század elején felépített épületek képezik. A 13. századi kolostorszárnyakról viszont jóformán semmit nem tudtunk. Ma már a 15 század végi 16. század eleji kolostorról több vonatkozásban összefüggő képet nyerünk és az épület megismerésén, az előkerült mindennapi élethez tartozó tárgyak sokszínűségén át bepillantást nyerhetünk a foglaló dominikánus rend mindennapi életébe.

39