Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Kralovánszky Alán: Koldulórendek Székesfehérvárott és Veszprém megyében

3. Székesfehérvár összkép északról. W. P. Zimmermann metszete, 1602T605. Elöljáróban azt is meg kell említenünk, hogy mai tudásunk alapját és túlnyomó többségét változatlanul az írásos források képezik. Ennek feltárását és feldolgozását Karácsonyi Jánosnak

1 és Pfeiffer Miklósnak

2 köszönhetjük. Ezzel kapcsolatban sajnálattal kell rögzítenünk, hogy új történeti forrást jelentő régészeti, valamint éptészet-, illetve művészettörténeti adatok csak igen kis számban, és inkább a véletlen okozta kényszerrel, mintsem tudatos kutatási igénnyel összefüggésben kerültek napfényre. Az új kutatási eredmények elégtelensége miatt így néhány összefoglaló, illetve kisebb megjegyzést áll módunkban jelenleg megtenni, amelyeknek célja az egész kérdéskörhöz való becsatlakozás lehetőségének biztosítása. A marianus ferencesek egyik magyarországi központja 1261 előtt

3 és 1543 között

4 Székesfehérvárott volt. A közölt írásos adatok alapján ekkor az óbudai, pesti, budai, szegedi, falkosi és a keszthelyi kolostorok tartoztak kisebb-nagyobb időszakon belül a székesfehérvári „őrség"-hez.

5 A keszthelyi templomot kivéve mindegyik templom és kolostor elpusztult a török uralom kezdetén. Csupán a 17. században jelennek meg ismét a marianus ferencesek, akik a töröktől felszabadított végvári sávban már más helyeken - Pápa, Sümeg és Veszprém, tehát a mai Veszprém megye területén - újra kezdik tevékenységüket. (1. kép) A székesfehérvári ferencesek kolostorának pontos helye ma még nem ismert. Fitz Jenő véleményével egyetértésben valószínűnek látszik, hogy valóban az ún. Budai külvárosban kereshetjük helyét.

6 Ezen belül a magunk részéről is megerősítjük Kovács Péter azon további feltételezését, hogy a ferences templom és kolostor az ún. Zimmermann-féle metszeten a Budai külváros Budai kapuja mellett ábrázolt templommal azonosítható.

7 (Rekonstruált topográfiai helye a 2. képen, Zimmermanntól ábrázolt épülete a 3. képen látható.) E feltételezett hely jogosságát támasztja alá, hogy a középkori Budai külváros általunk végzett alaprajzi rekonstrukciója szerint e területen középkori temetkezést tart számon a helytörténeti kutatás.

8 A ferencesek szigorúbb ágának egyik magyarországi központja 1460 óta a középkori Zala, illetve a mai Veszprém megyei Uzsaszentléleken volt. A 13. században épített, majd a 15. század első felében elhagyott egykor pálos kolostort kapták meg a salvatóriánusok, amelyet 1547-ig birtokoltak, ekkor kellett ugyanis el-