Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)
Marosi Ernő: A koldulórendi építészet Magyarországon
tikai - és liturgikus - egységként valé> felfogása és ilyen kialakítása az obszerváns mozgalomnak tulajdonítható, úgy új értelmet nyerne a korábbi minoriták conventualis jelzője, egy olyan építészeti motívum által, amely a régebbi szerzetesrendek és kanonoki testületek építészetével közös. Röviden utalnunk kell végül hasonló, a koldulórendi építészet korszakolására nézve egyelőre nem teljesen világos következményekkel járó megfigyelésekre a kolostorok elrendezésében. Ozora kapcsán legutóbb Nagy Emese figyelt fel arra az obszerváns kolostorcsoportra, amelyhez e kolostoron kívül még a szintén középfolyosó mentén elrendezett, kettős cellasorral rendelkező gyulai, okolicsnói s a szegedi kolostor vélhetőleg második periódusa tartozik. 49 A kolostorépítészet problematikája azonban ennél lényegesen bonyolultabb. Bizonyos, hogy a kiindulópontot a ciszterciek szabályos kolostorelrendezése jelentette. 50 Az egyik kompozíciós problémát arra az eltérésre vezethetjük vissza, hogy - ellentétben a ciszterci kolostorokkal - a koldulórendi kerengők nem illeszkedhettek a kereszthajók és hosszházak ké)zötti zugokba. A másikat az, hogy a magyar koldulórendi kolostorok nem érték be huszártornyokkal, hanem - ha legalábbis kezdetben nem is ad modum turris, tehát önálló, erős építményként - a szentély közelében emelték harangtornyaikat (12. kép)P* A ciszterci kolostorelrendezéshez képest a korábbi, 14. századi kolostorokat jellemzi az a megoldás, hogy a kerengőből nyíló, eredetileg a keleti szárnynak a templomtól legtávolabb, a káptalantermen túl elhelyezkedő kijáró folyosó a szentély és a sekrestye vagy a káptalanterem közé simul. Ennek a folyosónak a ferences kolostorokban, amelyekhez nem járultak keleten gazdasági épületek, kevesebb szerepe volt, mint a ciszterciek házaiban. A viszonylag kis harangtorony földszintje így a koldulórendi kolostorokban boltozott átjárót alkot, vagy a szentély oldalánál, vagy a kerengő keleti zugában. Az előbbi megoldás jellemzi a lőcsei, nekcsei, gyöngyösi, kismartoni s talán a gyulai kolostorokat is, 52 a hajó szögleténél lévő kis harangtorony a szécsényi, keszthelyi, pozsonyi, talán még az újlaki együttest. :>3 Ez utóbbi megoldás mellett viszonylag korán elterjedhetett a szélesebb hajó és a keskenyebb szentély szögletébe telepített torony is: így már a kassai dominikánusok temploma mellett, de Ozorán, Kolozsvárott is. 54 E példák bizonyítják, hogy ez a megoldás lett az obszerváns templomok szentély melletti, nagy tornyainak kiindulópontja (példái: Tövis, Köröshegy, Szeged, Okolicsnó, Marosvásárhely, Nyírbátor, ide tartozik Bács tornya is). 55 A jól megmaradt példákon a kolostornak olyan szervezése figyelhető meg, amely a templomhoz simulé) épülettömbben a tornyon kívül a keleti szárny emeletére vezető lépcsőházat fogja össze. Egyelőre túlságosan bizonytalanok és összefüggéstelenek ezek a megfigyelések ahhoz, hogy belőlük a magyar koldulórendek életmódjának, liturgiájának változásaira, illetve reformjaiknak az építkezési szokásokra gyakorolt hatására következtethessünk. Kétségtelen, hogy a lépcsőház elrendezésének kérdése összefügg a közös dormitórium helyett alkalmazott cellákkal; a keleti szárny módosulásai e kolostorok nem gazdasági rendeltetésével és rendszerint városi háztömbként való helyzetével. 56 Építészettörténeti ismereteink egyelőre illusztrálni sem képesek a rendtörténet tényeit, még kevésbé gazdagítani illetve konkretizálni azokat, amint ez máshol, kedvezőbb körülmények közém, természetes.
