Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Lővei Pál: Az óvári kapucinus kolostor és templom

tében sem volt törvényszerű az ennyire lassú építésmenet. Ezt a későbbiekben bemutatandó, rendkívül egyszerű építészeti kialakítás semmiképpen sem indokolta, az adományok nagyságát és ütemét tekintve a kedvezőtlen politikai és gazdasági viszonyok annál inkább. így az ellenpéldaként felhozható tóvárosi (Tata-Tóváros) kolostor esetében - amelynek rendháza az 1743. évi alapítást követően három éven belül lakott volt és 1746-ban már templomát is használták, bár végleg csak 1756ban szentelték fel - az alapító, Eszterházy József támogatása tette mindezt lehetővé. ^ A már említett, 1725-ben íródott jelentés szerint még 1697-ben, karácsony előtt elfoglalták a szerzetesek a számukra kijelölt területet,

11 és az építkezést szinte azonnal megkezdték.

12 1711-ben már rendezett kolostori közösség létezett Óváron, 1713-ban pedig már konvent, szabályos kolostor állott, bár még nem egészen készen - az 1714. évi tégla-adományozás és -vásárlás még a rendházépülethez szolgálhatott.

13 Ez után, az 1710-es évek második, az 1720-as évek első felében épült fel a templom. (7. kép) Az épületegyüttes északi oldalát képezi a téglalap alakú udvart körülfogé), egyemeletes kolostori rész, a déli szárny keleti felét azonban egy árkádos folyosó mögött már a szentélyével északra, főhomlokzatával délre forduló templom szentélye és sekrestyéje alkotta. (2, kép) Az egykori kolostort 1981-ben, már a helyreállítás megkezdett munkálataival párhuzamosan, az erősen átalakított templomot pedig 1982-ben lehetett megkutatni, a kivitelezéstől való függés egyes részeken azonban csak korlátozott vizsgálatokat tett lehetővé. A kolostor épülete, ha lassan is, de folyamatosan épülhetett, semmilyen olyan falelválás nem került elő, amely egyik vagy másik szárny későbbi keletkezésére utalna. Egyedüli furcsaság a nyugati szárny udvari (keleti) homlokzatának a déli és északi homlokzatétól kicsit eltérő párkánymagassága, a külső homlokzatokon ugyanakkor a párkány folyamatos. Az építés alighanem a keleti szárnnyal kezdődött, majd az északi, végül a nyugati következett, erre utal az, hogy a keleti szárny déli részét a templom emelésekor már jelentősen átalakították, a délnyugati rövid szárny déli fala viszont a templomszentély falával kötésben van. A kolostor első korszakából valók a homlokzati falak, a három szárny egy-egy része alatt húzódó, egymástól független pincék és a nyugati és északi szárnyak szép fedélszéke, amelynek főállásait pajzs alakú faragás díszítette, a faszerkezetet gombásodásra hivatkozva teljesen eltüntető, 1981-1982. évi helyreállításig. A kolostori rész eredeti homlokzati ablaknyílásainak kiosztása csak a nyugati szárny nyugati falának déli részén, az emeleten maradt meg, de a nyílások itt is erősen átalakítottak. Az. eredeti ablakok befalazva a keleti és északi szárny emeletén kerültek elő nagyobb számban. Ezek belül széles, a jelenlegi födémmagasságokhoz is jól illő, meszelt kávájú nyílások voltak, kávájukat azonba annyira tölcséresen alakították ki, hogy a homlokzat külső síkjában kicsiny, maximum 80 x 60 cm-es nyílásokként jelentkeztek (ezt az ablaktokok még csökkentették). Ez az ablakrendszer a jelenlegi válaszfalrendszerrel az épület egyik szárnyában sem élhetett együtt; ahol meg lehetett vizsgálni a falsarkokat, a válaszfalak és homlokzati falak elválása is észlelhető volt. Ezek az ablakok az egykori szerzetesi cellák ablakaival azonosíthatók. (3. kép) Az 1725. évi jelentés szerint a rendházban 20, a rendi előírásoknak megfelelő cella volt, de ekkor csak 16-an laktak az épületben.

14 1771-ben a rendtagok száma 28 (mind külön cellában lakott), 1781-ben 25 és néhány világi személy lakóhelye volt a kolostorban.

15 Valószínű, hogy az emeleten elhelyezett minden cellának csak egy ablaka lehetett, az eredeti válaszfalak minden ablakközben feltételezhetők. Az újabb (részben fülkés) ablakok kialakításakor azonban ezeknek a falaknak egykor esetleg megvolt nyomai is eltűntek, de a kötéshelyek teljes hiánya arra is mutathat, hogy a belső válaszfalak fából voltak.