Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)
Lukács Zsuzsa: Előzetes beszámoló a Szeged-alsóvárosi ferences kolostor kutatásáról
rámiából készültek. A bordákat az egyenetlenségek eltüntetése végett valószínűleg a boltozat megépülte után azonnal vékony, sárgás, igen kemény vakolattal kenték be; erre a rétegre meleg, cinóberpiros festés került. 96 A kolostor nyugati szárnya (34. kép) A kolostorépület kutatását 1987-1988-ban a nyugati szárnyon kezdtük meg. A kolostor rendszeres feltárását 1990-ig folytattuk, majd a ferences rend által gyorsított ütemben megindított építkezéshez alkalmazkodva - mely még 1993-ban sem fejeződött be - rendszeres megfigyeléssel és leletmentéssel törekedtünk az előkerült, építészetileg és építéstörténetileg fontos részletek dokumentálására és megtartására. A későbbi feltárások publikálása nem e tanulmány témája, de röviden utalnunk kell a kézirat lezárása után tisztázott nagyobb összefüggésekre. A nyugati szárny feltárása azt bizonyította, hogy az eddig barokknak vélt egyemeletes épület főfalai mindkét szinten középkoriak. A 18. századi építkezés során csupán a belső, vékonyabb válaszfalakat bontották el, hogy új, egységes térrendszert alakíthassanak ki az épületegyüttesen belül. Szerencsés módon a barokk nyílásrendszer többnyire nem került a középkori helyére. A középkori nyílások kőkereteit - ahol voltak - kibontották. A faragványokat nyílások befalazásánál, új válaszfalak építésénél egyaránt felhasználták. A kolostorszárnnyal kapcsolatos megfigyeléseink - a templomhoz hasonlóan az 1713-as felmérés pontosságát igazolták. (2-3. kép) A nyugati homlokzaton, a távlati képen látható nyílásrendszer csaknem teljes egészében előkerült. Az emelet kisebb méretű ablaksorábé)l hatot épen, négy továbbit pedig félig elbontva tártunk fel. A téglány alakú ablakokat téglából falazták, vízszintes szemöldökük és káváik élszedését utólag faragták ki 9/ ; a befelé szélesedő nyílásokat belül íves áthidalással váltották ki. (35-36. kép) Az ablaknyílások magassága különböző, 40 illetve 70 cm körüli. Könyöklőik magassága sem azonos; a kisebb méretűek a nagyobbaknál 105-120 cm-rel magasabban vannak. Az emelet keleti, kvadrum felőli homlokzatán hasonló ablakrendszert találtunk. A két homlokzat emeleti nyílásainak összevetése után egy sajátos homlokzati rendszer bontakozott ki előttünk: egymástól csaknem azonos távolságra 98 egy alacsonyabban lévő nagyobb, és egy magasabban lévő kisebb ablak váltakozott egymással szabályosan. Az épület belsejében talált középkori fallenyomatok (melyek szélességükből következően Fachwerk-szerkezetre utalnak), illetve visszavésések alapján a kolostor első lakóinak celláit 99 két ablak, egy kisebb és egy nagyobb világította meg. A kolostorszárny emeletén kétoldalt sorakoztak a szerzetesi cellák; ezeket egy középfolyóson lehetett megközelíteni. E középfolyosó déli, kőkeretes ablakának könyöklőjét, káváinak és osztójának töredékeit a felújítás során, 1992-ben 100 in situ találtuk meg. A nagyméretű, keresztosztós kőkeret csavart lábazatról induló pálcataggal díszített. Ezt az ablaktípust az 1480-as éveknél korábbra nem tehetjük. 101 Megdől tehát az az állítás, mely szerint a szegedi kolostor első épületét az 1459-es oklevéllel kell datálnunk. 102 A fent leírt ablak alatt, a déli homlokzat földszintjén hasonló méretű, kőkeretes ablak volt, melynek kő keretét a 18. században kivették. Ugyancsak a földszinten, a nyugati homlokzat déli szakaszán három hasonló méretű ablakot találtunk, úgy, ahogy azt az 1713-as felmérés ábrázolja. Ezekből szintén hiányoztak a kőkeretek. Az előkerült faragványok - melyek e nagyméretű nyílások keretfészkeinek megfelelnek - szintén arra utalnak, hog)' nem eg)' kőkerethez tartoztak. 103 E nyílások között feltétlenül összefüggést kell keresnünk; a nyílások elhelyezkedése arra utal, hogy egyetlen, kiemelt tér megvilágítását szolgálták, jelentőségét hangsúlyozták. Ebbe a terembe kelet felől egykor szintén kőkeretes ajtó vezetett.
