Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Lukács Zsuzsa: Előzetes beszámoló a Szeged-alsóvárosi ferences kolostor kutatásáról

épült. Bejáratának falsíkból kiugró előépítményét a múlt századi rajzokról ismerjük; ennek alapjait a szentély nyugatról számított második pillérközében feltártuk. Az előépítmény lebontása, a bejárat befalazása az 1900 körüli helyreállítási munkákhoz kapcsolható (Steindl tervében szerepelt). A kriptalejárattól keletre lévő támpillérközben egy, a középkori falhoz viszonyítva másodlagosan kialakított ajtónyílást találtunk. Építésének időpontja P. Ordinansz Konstantin elbeszélése szerint: 1541.

73 Minthogy a gótikus kőlábazat ezen az ajtónyíláson átfut, elképzelhető, hogy „munkabejáró" volt akkor, amikor a hajó már elkészült, a szerzetesek használatba vehették, miközben a szentély még épült. Befejezése után helyezhették ide a lábazati követ. Az épületegyüttes kőfaragványait keresve, a szentély támpillérein másodlagosan, fedlapként elhelyezett, többségében gótikus, utólag vízorral ellátott kőfaragványt kibontottuk (összesen 66 darabot). A kövek közül három két különböző bélletes kapu darabja; ezen kívül faloszlop- és könyöklődarabok és különböző méretű elszedett nyíláskeret-darabok kerültek elő. Többségükön kőfaragójel van. (27. kép) A gótikus kövek származásával kapcsolatban két feltételezés merült fel: vagy a kolostor gótikus részeinek elbontásakor, a barokk átalakítás alkalmával kerültek a támpillérekre, vagy más alkalommal, egy lebontott épületből; esetleg vízen szállították a kőben szegény Szegedre.

74 1992-ben, a gótikus szentélylábazat felújításakor több in situ kőfaragvány kivételére is sor került. Ezek egyikének belső oldalán enyhén íves, pálcatagos díszítést találtunk, egy másikhoz pedig bimbós, virággal díszített vállpárkány egyik darabját faragták át. (33. kép) Mindez egyértelmű bizonyítéka annak, hog)' egy román kori épület köveit használták fel, átfaragva, a gótikus lábazat készítésekor. A gótikus főpárkányt nem bontottuk meg. Egységesen készült, a templom különböző építési periódusai után. A torony és a káptalanterem (29. kép) Molnár Pál már idézett műszaki leírásában a következőket olvashatjuk: „a szentély külső északi oldalához van csatolva a torony alsó falazata régi modorú boltozattal, de falai a múlt század elején nem voltak magasabbak a sekrestyénél". A torony két alsó szintje középkori. Falazóanyaga a templomtól eltérően nem csupán tégla,

75 az építkezés során másodlagosan felhasználtak faragott köveket is. (28. kép) Azt tapasztaltuk, hogy a külső falsíkban többnyire faragott kvádereket, illetve legalább egyik oldalukon simára faragott köveket helyeztek el, hogy függőleges falfelületet kapjanak. A falmagot viszont csaknem mindenütt, ahol a külső falsíkot megbontottuk, díszesebben faragott kövek alkották. 5,70 m magasságban pl. egy sor, a külső síkban elhelyezett kváder mögött egy román kori, háromnegyedoszlopokkal díszített bélletes kapu dobjait találtuk meg.

76 (30. kép) A külső falsíkból kibontott faragványok a következők: a legszebb egy félköríves záródású rézselt ablak szemöldökköve, amelyen kváderfalazást utánzó bekarcolt díszítés van. A kő külső síkja ívesre van faragva, ami arra utal, hogy egy félköríves záródású szentély ablakából származik. (31. kép) Előkerült még egy pillérlábazatból származó faragvány, és egy oszloplábazat darabja is. A most előkerült faragványok és a Cs. Sebestyén Károly káptalantermi ásatásából származók

77 alapján a lebontott román kori templomot többhajós, boltozott épületnek képzelhetjük el, melynek szentélye(i) félkörívesen zárult(ak), s bejáratát gazdagon díszített bélletes kapu alkotta. Feltételezzük, hogy ez azonos az Alsóvárosban lebontott Szent Péter ispotálytemplommal. Ez az épület a kolostor köze-