Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Szatmári Imre: Gyula középkori ferences temploma és kolostora

a 18. század elején is ebből a megyében csak Gyulának volt pénzbeli jövedelme. Vö. Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715-1730. Békéscsaba, 1977. 20. 82. Karácsonyi i. m. (1896) I. 177; Karácsonyi II. 72. 83. Karácsonyi II. 72; Scherer i. m. I. 174. A reformáció gyulai terjedésével - így pl. Szegedi Kis István működésével - kapcsolatban említést tesznek történetíróink református iskolák létezéséről is, melyet néhányan a ferences kolostoron belül képzeltek el. Vö. Haan Lajos: Szegedi Kis István élete. BRMTÉ III (1876/77) 118; Rácz i. m. 41-42; Haan i. m. (1870) I. 65; Uői. m. (1889) 218. oldalán már óvatosabban fogalmazott; Follajtári. m. 206. Rácz Károly a reformáció erőteljes térhódításának bizonyítására ezenkívül egyenesen azt állította, hogy Brandenburgi György 1521ben megszüntette a ferences kolostort. Vö. Rácz i. m. 25. Mindkét állítás alaptalan, a kolostort a ferencesek lakták egészen 1556-ig. Vö. Karácsonyi i. m. (1896) I. 194. Vannak ugyan adatok - főleg a 16. század közepétől - a templomok vegyes használatára (vö. Levárdy Ferenc: Magyar templomok művészete. Bp., 1982. 147.), de ennek ellenére a helyi viszonyok alaján nem valószínű, hogy a gyulai ferences kolostorban helyezkedett volna el a protestáns iskola is, melyben pl. Szegedi Kis István tanított. Ezt mindenképpen máshol kell keresnünk. A ferences és lutheránus iskolák viszonyát a legutóbbi feldolgozásnak sem sikerült tisztáznia. Vö. Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében. I. Békéscsaba, 1985. 22-31. 84. Karácsonyi I. 415-416, II. 23-24; Scherer i. m. I. 171; Juhász Kálmán: A csanádi püspökség története (1552-1608). Csanádvármegyei Könyvtár (szerk. Eperjessy Kálmán) 28. Makó, 1935. 50. 85. Bunyitay i. m. II. 448; Krisztik i. m. 72; Reizner János: Szeged története. III. Szeged, 1900. 13. 86. Virágh Ferenc: Török hódoltság Gyula térségében. Békéscsaba, 1960. 8. 87. Karácsonyi i. m. (1896) I. 232, II. 148-149; Hanzó i. m. 16. 88. Schereri. m. I. 124, 126-129; Csipes i. m. 13. Bizonyára nem volt véletlen, hogy Mágocsinak mindjárt 1554-ben megparancsolták, hogy tartsa tiszteletben az egyházakat, papokat és szerzeteseket. Karácsonyi i. m. (1896) I. 135, 192; Veress i. m. 247. 89. Karácsonyii. m. (1896) I. 189-190. 90. Uo. I. 138-140; Csipes i. m. 59; Kristó i. m. (1967) 85-86. 91. Karácsonyii m. (1896) I. 139, III. 121. 92. implom i. m. (BmH 1932. ápr. 24.) 2. 93. Krisztik i. m. 75; Karácsonyi i. m. (1896) I. 140. 94. Bunyitay i. m. I. 422-423, II. 448, III. 463; Haan i. m. (1889) 443-445; Krisztik i. m. 75; Karácsonyi i. m. (1896) I. 183, 190; Karácsonyi II. 72; Scherer i. m. I. 171. Az egyházi szereket Báthori Gábor halála után Kassára vitték, ahol 1619-ben még tíz egyházi ruha megvolt. Veress i. m. 285-286. Leírásukat 1. Krisztik i. m. 75-76. A gyulai és nagyváradi kolostorok könyvei ugyanakkor a gyöngyösi ferencrendiek könyvtárába kerültek. Vö. Karácsonyi II. 612; Scherer- i. m. I. 171; Implom i. m. (1961) 44. 95. Krisztik i. m. 77; Implom i. m. (BmH 1932. ápr. 24.) 2; Follajtári. m. 205. Más véleménnyel egyedül Komáromy munkájában találkozunk. O az 1566. évi ostrom leírása közben így írt: „... a szent Ferenc rendén lévő leégett monostorból a tisztes atyák a várba szorultak". Komáromy í. m. 18, 24, 60. 1710-ben a ferencesek tervezték ugyan, hogy Gyulán „az ősi fészekben" ismét letelepednek, de ezt nem valósították meg. Vö. Karácsonyi I. 504-505, 522; Scherer i. m. I. 261. Karácsonyi egyik korai munkájában még úgy vélte, hogy a ferencesek egészen 1566-ig Gyulán maradtak. Vö. Karácsonyi i. m. (1886-1887) 172-173; de később ezt módosította. Vö. Karácsonyi i. m. (1896) I. 183, 190. 96. Semmiképpen sem mondhatjuk például azt, hogy Mágocsi Gáspár űzte el őket, (vö. Krisztik i. m. 77; Karácsonyi i. m. (1896) I. 183; Follajtári. m. 205), hiszen kincseiket magukkal vihették, s Mágocsi mindvégig kiadta nekik az évi gabonamennyiséget. Kerecsényi is ellátta az ottmaradt beginákat. Vö. Karácsonyii. m. (1896) I. 184; Implom i. m. (BmH 1932. ápr.24.) 2; Uői. m. (1933/b) 7-9; (Implom József -) Szeregyházy József: Gyula. Magyar városok ismertetése. 5. (Szolnok, 1934) 5. A beginákhoz 1. még: Krisztik i. m. 80-82; Karácsonyi II. 550. 97. Veress i. m. 247; ismerteti Karácsonyi i. m. (1896) II. 149. Scherer ezt konkrétan a ferences templomra vonatkoztatja. Vö. Scherer i. m. I. 178. Sajnos az. idézetből nem derűi ki, hogy a monostornak hány tornya volt. 98. Karácsonyi pl. közvetve tagadja. Vö. Karácsonyii. m. (1896) II. 149. 3. jegyzet. 99. Veress i. m. 258. 100. Sclierer i. m. I. 178, 183. Az itt idézett levél Veress E. oklevéltárába nem került bele. Scherer F. valószínűnek tartja, hogy az egyik lebontásra ítélt épület az 1556 óta üresen álló ferences kolostor lehetett. (Vö. uo.) Jankovich B. D. szerint e templomok bontását Mágocsi már 1554-ben megkezdte (vö. Jankovich i. m. 425.), de ez - legalábbis a monostorra vonatkozóan - nem valószínű. 101. Haan - Zsilinszky i. m. 182-184; Bunyitay Vince: Szikszay Fabriczius Demeter verse (1561). BRMTÉ XV (1890/91) 110-112.