Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Szatmári Imre: Gyula középkori ferences temploma és kolostora

másodvirágzással kapcsolatba hozni mind a templomon, mind a kolostoron végzett átépítéseket. Figyelemre méltó az is, hogy a kutatástörténet általánosan elfogadta a szentélyben talált két sírhely és Corvin János lánya, illetve felesége temetkezőhelyének azonosságát. Ha pedig 1508-ban és 1509-ben csakugyan őket temették ide,

122 akkor valószínűleg ez alapján is elvethetjük a korábbi keltezést, mivel a két sírhely és a belső (korábbi) szentély időrendi kapcsolata - elhelyezkedésük alapján - igazoltnak látszik. Más szóval: a két sírhely készítésekor az eredeti szentély még bizonyára állt, s a benne lévő oltárt használhatták.

123 A rendház területéről származó, s a mai napig megmaradt leletanyag legnagyobb része a 15-16. századra keltezhető, tehát a kolostor életéhez köthető (9. kép 1-13; 10. kép 1-7, 10.)Van azonban néhány korábbi kerámiatöredék is (10. kép 8-9.),^ melyeket ugyan innen előkerült tárgyakként leltároztak be, de ezek valószínűleg a korábban itt létezett Krakó falu emlékei.

126 A barátok temetőjének anyagáról, a sírok elhelyezkedéséről, de még a feltárt sírok számáról sem tudunk semmit.

127 A már említett pártán

128 kívül csupán egy másik - a kaszaperi 356. sír pártadíszéhez hasonló - pártáról értesülünk, amelyet Bálint Alajos említett.

129 A ferencesek középkori Magyarországon való 13. századi megtelepedésével és későbbi történetével, illetve egyházi emlékeik építészeti szokásaival, alaprajzi megoldásaival igen sokan foglalkoztak már a múlt század végétől kezdődően.

130 Közismert, hogy a ferencesek kezdeti egységes konventualis ágában később szakadás következett be, s a minoriták mellett az Anjouk idején, főként pedig a 15. század elejétől a salvatorian us (obszerváns) ág kezdett jelentősebb szerepet játszani. Ez utóbbiak sok esetben megkapták a korábban a minoriták által lakott kolostorokat is (pl. Esztergom, Győr, Debrecen, Szatmár). 1475-ben már 50 kolostoruk létezett, s 1517-re ez a szám 70-re növekedett. A 16. század végén azonban már csak öt kolostoruk állt.

131 Egyházi építészetük a ferencesrendi regulához és szerzetesi hivatásuk gyakorlatához igazodott, annak kiszolgálója volt, így az lényegében egységes képet mutat.

132 A legkorábbiakhoz (13. századi alapításúak) tartozik a margitszigeti, soproni, pécsi, pozsonyi, győri és a bácsi templomuk. A 14. században épült pl. a debreceni, lippai, lőcsei, szécsényi, gyöngyösi, szombathelyi, keszthelyi egyházuk. A 15. században épültek közül említésre méltó a kassai (1405), a bodrogkeresztúri (15. század eleje), az ozorai (1418-1423), a marosvásárhelyi (1446-1460), a csíksomlyói (1448), a tövisi (1449-1450), a szegedi (1465-1466 után), a jászberényi (1472 után), az. okolicsnói (1476-1489), végül pedig a nyírbátori (1484-1488) és a Kolozsvár, Farkas utcai (1489) templomuk.

133 Az utóbbiak építési idejének ismerete alapján könnyen meghatározhatjuk a gyulai rendház helyét is a sorban: legközelebbi hozzá az ozorai, a marosvásárhelyi, a csíksomlycű és a tövisi ferences rendház létesítése. Ozorán 1418-1423 közt Ozorai Pipo temesi ispán építtetett kolostort a szigorú ferenc-rendi barátok számára.

134 Marosvásárhelyen az obszervánsok 1444-ben kapták meg a 13. században épült templomot, melynek már 1446-ban elkezdték átalakítását.

135 A csíksomlyói és a tövisi templom egyaránt újonnan épült 1448-1450 között, s mindegyiket ugyanaz a hatalmas főúr, Hunyadi János alapította.

136 A gyulai ferences templom és kolostor szintén egy törökverő, gazdag földesúrnak, Maróthy János macsói bánnak (a gyulai uradalom második birtokos családja fejének) köszönheti létrejöttét. Neki sem a gyulai volt az első ilyen alapítása, hiszen láttuk, hogy délvidéki birtokára ezt megelőzően már telepített ferences szerzeteseket, azoknak is a szigorúbb ághoz tartozó tagjait.

137