Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Szatmári Imre: Gyula középkori ferences temploma és kolostora

A helyreállítást 1962-1963-ban az Országos Műemléki Felügyelőség is csak a szentély környékén ismételhette meg, mivel időközben a kolostor és a templom nyugati része beépült.

56 A romkert végleges kialakítását 1962-ben hitelesítő ásatás előzte meg, amely csupán a szentély téglából épült későbbi bővítményének tisztázására szorítkozhatott.

57 Az ásatás újabb érdemleges megfigyelést - a már ismert alaprajzhoz képest - nem eredményezett, leletanyag sem került elő.

38 A mindössze három napos leletmentésen egyedül a szentély déli oldalán, az eredeti és a bővített rész falcsatlakozásának - az alaprajzon látható - eltérése nyert igazolást, bár az ásató szerint ezen a szakaszon a nyomok bizonytalanabbak voltak.

59 (6. kép) Az ásatási jelentés - Implom észrevétele nyomán - felhívja a figyelmet az 1931. évi ásatás egyik megmaradt fényképére (5. kép),^ amelyen ,jól látható a keleti metszetfalban az új szentély járószintjének világos rétege". E szerint ez kb. 30-40 cmrel volt magasabban, mint a lebontott régi szentély alapfalainak teteje. Valószínűbb azonban, hogy a fotón nem járószint, hanem omladékréteg látszik. A helyreállítást követően is felmerült még egy esetleges újabb feltárásnak a lehetősége,

61 de erre már nem került sor. A törökzugi ferences rendházra vonatkozó történeti adatok számbavétele előtt mindenképpen előre kell bocsátani, hogy Implom József a fent említett beszámolóiban nem csupán a régészeti jelenségeket írta le, hanem - ha nagyon szétszórtan is, de ezekkel szoros összefüggésben - idézte, tárgyalta a kolostor történetére vonatkozó egyes adatokat és problémákat is. Már az első újságcikkéből

62 - amely az ásatás megkezdését követő ötödik napon jelent meg — kiderül, hogy tökéletesen ismerte a romok történetét, s bizonyos volt azoknak a ferences templommal való azonosságában. A későbbiek azután - az ásatás előrehaladtával - fokozatosan igazolták feltételezését. Történeti adatok Maróthy János macsói bán, miután 1403. november 5-én Zsigmond királytól megkapta a gyulai birtokot,

63 a ferencrendi szerzetesek letelepítésére törekedett új uradalma területén.

64 Gyulára költözésének szándékára is utalhat az 1409-ben XII. Gergely pápához benyújtott kérvénye, melyben azt kéri, hogy az atyai birtokán kívül, a váradi egyházmegyében fekvő Vári nevű falujában szintén építhessen Szent László király tiszteletére egy templomot, mellé pedig a ferencesek számára kolostort.

65 Az engedélyt még abban az évben megkapta, az építkezés azonban elmaradt. A hároméves fogságból (1415-1418) való kiszabadulása után ugyanis megismételte kérését, s az építkezést V. Márton pápa 1420. február 23-án engedélyezte.

66 A kolostort először 1452-ben említik,

67 de azt nem Váriban, hanem az uradalom központjában, Gyulán találjuk, az egykori Krakó falu területén; s nem Szent László tiszteletére építették, hanem a Boldogságos Szűz lett a védőszentje.

68 Felépítése tehát Maróthy János vagy - az ő halála (1435) után — fia, László nevéhez fűződik, de ez mindenképpen a 15. század első felében (1420-1452 között) történt.

69 A kolostorba Maróthyék a ferences rend obszerváns ágának szerzeteseit költöztették, s egyéb kedvezmények mellett ellátásukra az uradalom bevételeiből évi négy köböl búzát utaltak ki.

70 1491-ben ismét itt rendezték meg a szerzetesek a tartománygyűlésüket.

71 Corvin János halála (1504) után a kolostor is Frangepán Beatrix tulajdonába került. Szerémi György - aki ezidőben Gyulán diákoskodott leírja, hogy 1508-ban ide temették a 13 éves korában meghalt Corvin Erzsébetet, egy évvel később pedig 37 éves anyját is.

72 Az 1931. évi feltárás közben a kolostor