Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Emődi Tamás: Előzetes jelentés a váradi konventuális ferences templom kutatásáról

2. Az előkerült falak periodizációs alaprajza. egyharmada, a majdnem teljes templomhajó, az utcaburkolat, illetve a régi szülészet alatt van, bár ez utóbbi építésével alighanem eltűntek a nyugati részek. A szentély padlószintje alatt két 85-110, illetve 85 cm széles keresztirányú fal választ le egy 7,40 x 8,00 méteres teret. A nyugatival egyvonalban az első és második déli támpillér között előkerült egy egyenetlen vonalú 90 x 100 cm-es kiszögellés. A templomhajótól 29,80 méterre az I. árok által átvágott fal nyomvonala tisztázatlan maradt, mivel az építkezés alapozásai még nem terjedtek ki ezirányba. Előkerült továbbá a szentélytől északkeletre kb. 11 méterre egy 185 cm átmérőjű, homokkőből rakott kút, melynek igen valószínű középkori eredete, bár környéke 19-20. századi épületalapokkal tűzdelt volt. Az alaprajz részeinek koronkénti különválasztására a legfőbb ismérvet az falalapozások anyaga szolgáltatta. (2. kép) Mindezen megfigyelésekből egyértelműen kiderült, hogy az első keresztfal egy román kori szentély keleti fala, sarkain két-két támpillérrel. (Melyek közül az északit nem figyelhettük meg az I. árok miatt.) Az egyenes szentélyzáródású templomhoz tartozó kolostor egyik falának bizonyult, a 10,50 méter hosszú falsáv. Egyéb kolostorrészlet viszont nem került elő, az útburkolat és a vezetékek bolygatásai nem tették lehetővé a további kutatást. A második építési fázist egy, a román korinál 30 cm-rel magasabb alapozású (I. A profil) új gótikus szentély és a hozzá kapcsolódó terem képezi. Ekkor a régi szentély keleti falát a padlószintig elbontották, és egy másik keresztirányú falat emelve kriptát létesítettek az új szentély alatt. (Ezt találták meg 1826-ban.) A két keresztfái belső oldalát féltéglákkal bélel-