Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

Németh Péter – Balázsik Tamás: A nyírbátori ferences templom

A nyírbátori ferences kolostor NÉMETH PÉTER - BALÁZSIK TAMÁS nyírbátori ferences kolostor keleti szárnyának kutatását azzal a szándékkal kezdtük meg 1988 nyarán, hogy pontosítsuk az épületrész helyzetét, meghatározzuk tagolódását, illetve kapcsolódását a jelenleg is fennálló részekhez. Ezt a programot sikerült ugyan megvalósítani, de ha pontosabb képet kívánunk kapni a középkori együttesről, kiterjedtebb, tendenciózusabb feltárásra, és lehetőség szerint részleges falkutatásra lenne szükség. Mc>dszeres kutatással igazolni, vagy cáfolni lehetne a részben hagyományként élő feltevéseket, és teljesebb képet kaphatnánk egy késő középkori kolostorról, amelynek élete szervesen kapcsolódhatott Nyírbátor történetéhez. Az első vizsgálandó kérdéscsoport a ferencesek nyírbátori megtelepedése. Ehhez tekintsük át a mezőváros történetére vonatkozó fontosabb adatokat. A település fejlődését jelentős mértékben segítette kedvező földrajzi fekvése. Az Erdélyből, a Szamos völgyében nyugat felé vezető utaknak meg kellett kerülniük az Ecsedi-lápot, és Bátorban találkoztak újra. Kedveztek a piaci adottságok, a legközelebbi vásáros helyek az Ecsedi-láp mögött feküdtek.

1 A földrajzi tényezők mellett a földesúr szerepe is jelentős volt. Kezdetben talán (legalábbis részben) királyi kézben levő falut 1279-ben kapta meg a Gutkeled nemzetség.

2 A birtokosok, akik később Bátorról nevezték családjukat, felismerve a település kedvező fekvését, birtokközpontjukká tették és privilégiumok szervezésével támogatták gyarapodását. 1289-ben hetivásárt engedélyezett a király, az 1330-as oklevél szerint pedig a királyi és a megyei bíráskodástól, valamint a királyi adóztatástól való mentességet kapott a település, uraik érdemeiért, akik a királyt támogatták a tartományurak elleni harcban. Az 1332-es kiváltságlevél pedig a Basarab elleni hadjáratban való részvételükhöz, kapcsolódott, ezzel árumegállító jogot szereztek Bátornak

3

. Az árumegállító jog birtokában részesedhetett Erdély és Kassa, illetve Lengyelország kereskedelmének hasznából. Jogot kapott a település országos vásár tartására is.

4 Mindezek persze elsősorban a földesúr érdekeit szolgálták. A fejlődés eredményeképpen 1354-ben már „possessio principalis et capitalis"-ként említették, 11 falu és 12 kisebb birtok tartozott hozzá.

5 1354 és 1364 között várat is építettek itt a földesurak. A 14. századi oklevelek adatai alapján két „major" vagy „corporalis piatea", öt vicus és egy viculus vagy plateuncula tagolta a települést, a „locus fori"-n pedig 18 mészárszék állt. Már a 14. században ötvös lakott Bátorban, és más adatok is tanúsítják a kézművesség létét. A külföldi egyetemre járók alapján is jelentős településnek látszik. Az imént felsorolt kiváltságai és városias utcahálózata - mely a mai településszerkezetben is tükröződik - ellenére a 14. század fo-