Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)

J. Dankó Katalin – Szekér György: A sárospataki ferences kolostor kutatása

5. A ferences kolostor 1380 körül. lusgenezisében talán a magyarországi ciszterci építkezéseknek nagyobb szerepe lehetett annál, mint amit eddig, a hézagos ismeretek alapján, nekik tulajdonítottunk és talán kitölthető lesz egyszer az a hiány, mely a kora gótika és a klasszikus gótika között mutatkozik a magyarországi anyagban. A második, általunk meghatározható építési periódusban bővítették a szentélyt, az. egyenes záródást elbontva, új, a hatszög négy oldalával záródó formát alkalmaztak, a sarkokon átlós támpillérekkel. Az új szentélyfej északi oldalán négyzetes alaprajzú, kis alapterületű torony épült. (5. kép) A szentélybővítés alaprajzilag sajátos formát mutat. A hatszög négy oldalával záródó kialakítás lényegét tekintve tulajdonképpen a tengelytámpilléres, átlós komponálás, mely viszonylag jól körülhatárolható időben.

55 Ez a térformálási gondolat a 14. század közepén kezd megjelenni. A hatszöges szentélyzáródás legközelebbi formai párhuzamaként a karintiai St. Veit a. d. Glan klarissza temploma,

56 és a pöstyéni johannita templom

57 említhető. A szentélyzárás tengelytámpilléres, átlós komponálása „redukált centrális formaként" is felfogható, ahogy végül is minden sokszögzárású szentély kialakításának egyik célja az eszmei tartalom, az oltár hangsúlyozása, a másik pedig a hosszanti és centrális térformák összeegyez-