Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)
Krcho János- Szekér György: Adalékok a kassai ferences templom középkori építéstörténetéhez
melyek a barokk átalakítás után is megmaradtak. A közbenső támpillérek hiányát bizonyítja a kutatás során feltárt lefaragott, folyamatosan végigfutó övpárkány. A déli hajófal középkori ablakaiból nem került elő maradvány, a középkori ablakok a jelenlegi barokk ablakok kialakításakor tűnnek el. Az északi hajófal ablaktalan volt, itt a kolostor kerengője kapcsolódott hozzá. Haberlandová felveti, hogy a hosszház eredetileg kéthajós rendszerű lehetett. Erre utalhatnak a nyugati fal belső oldalán, a középkori ablakok között előkerült lefaragott gyámkőmaradványok, melyek kizárják a háromhajós elrendezést, mivel így a hajópillérek a diadalív nyílásánál szűkebben állnának. A déli oldalon a barokkban kialakított oldalkápolnák felett, a mai padlástérben, a barokk kápolnák elválasztó falai alól kibontották a középkori déli hajófal belső oldalát tagoló falpillérek maradványait. (1. kép) A barokk térosztás igazodik a középkori ötszakaszos rendszerhez. A hajóba, az ismert nyugati kapun kívül, a déli oldal középtáján is nyílt egy kapu, melyet a kutatás csak részlegesen tárt fel, s a helyreállítás során sem mutattak be. Az említett övpárkány a déli kapunál megszakad, a kapu felett „felugrik". A déli hajófal keleti ötödik szakaszánál az övpárkány megtörve felül és kétoldalt kereteli, az alsó részen előkerült két valószínűleg, vízszintes szemöldökű, keresztosztós, rézsűs béliéül ablakot; a hajó délkeleti sarkán álló átlós támpilléren visszaugrik az eredeti szintre, majd a hajó keleti falán, a támpillér és a szentély déli fala közötti szakaszon újra „kikerül" egy hasonló ablakot. Az ablakokat, a kutató, Tornai Sáfár Dorottya végrendelete által említett Mária kápolnához köti. A nyugati hajófal kutatása során előkerült ablakmaradványok a fal háromaxisos komponálására utalnak. A kutatás legjelentősebb lelete a nyugati kapu maradványianak feltárása során jött napvilágra. (8, 9, 10. kép) Az egykor gazdag kialakítású kapuzat szobrászati díszítéséből megmaradt két in situ és két másodlagosan befalazott figurális kőkonzol. Előkerült még két, Passió jelenetet ábrázok) relieftábla; a már ismert Kálvária két oldalán, balra a Töviskoronázás, jobbra az Ostorozás. (11, 12, 13. kép) A kapu a dóm északi kapujához köthető. A ferences templom déli oldal kapuja egyszerűbb kialakítású, Haberlandová korábbra teszi a nyugati kapunál. A kutatás eredményei alapján a hajó középkori padlószintje 40-60 cm-rel volt mélyebben a mainál. Haberlandová szerint a templom egységes koncepciót tükröz, feltételezi terv készültét is. Marosi Ernő az 1980-8l-es kutatások után ismét érinti a ferences templom szobrászati kérdéseit. 41 Az újonnan előkerült Töviskoronázás és Ostorozás reliefeket, a központi Kálvária-ábrázolással összefüggésben, a passióciklus kiszélesítésének tartja. A figurális konzolokat, a dóm déli tornyának emeletén található kőfaragó büsztökkel rokonítja. A kapu architektúráját, a Szent Erzsébet templom tagolásából levont tanulságok továbbfejlesztésének tartja. A Szent Miklós ferences templom véleménye szerint egyhajós volt, a szentély boltozata a dóm fő- és kereszthajó boltozatainak stílusát követő fázist mutat. A műhely stílusorientáltságának bécsiesre váltásával, összefüggésben a bécsi Maria am Gestade hajóboltozataival, a boltozatokon dolgozó műhely tevékenységét az 1430-as évekre teszi. A kassai ferences templom kérdései Mint a kutatástörténeti áttekintésből látható, a ferences templom túlnyomórészt a Szent Erzsébet templommal összefüggésben, elsősorban a kapuzatplasztika kapcsán kerül szóba. Részletesebben a templommal csak Jaroslav Bures (szentélyboltozat), illetve a kutató Helena Haberlandová foglalkozik. Megismerve az előzményeket felfigyeltünk arra, hogy a ferences templom hajóját csak érintőlegesen említik.
